Visztula tartomány
Visztula tartomány zászlaja Visztula tartomány címere
Egyéb nevei	Visztula menti határkörzet Привислинский край (Priviszlinszkij kraj) Kraj Przywiślański Kraj Nadwiślański
Fennállás	1867 – 1915
Ország	Orosz Birodalom
Kormányzás	10 kormányzóság
Központ	Varsó
Pénznem	rubel
Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	lengyel, ukrán, belorusz
Vallás	római katolikus orosz ortodox
Nyelv	lengyel, orosz
Földrajzi adatok
Terület	127 000 km²
Térkép
Az orosz „Priviszlinszkij kraj” térképe, 1896.
A Wikimédia Commons tartalmaz Visztula tartomány témájú médiaállományokat.

Lengyelország történelme
Középkor
Az első Piastok állama Piast-dinasztia • államalapítás Területi széttagoltság Kis-Lengyelország • Mazóvia • Nagy-Lengyelország • Pomeránia • Szilézia Az egységes királyság Magyar–lengyel perszonálunió • kassai privilégium A Jagellók kora Jagelló-ház • krevai unió • Lengyel–Litván Unió
Korai újkor
A virágzó első köztársaság lublini unió • két nemzet köztársasága A köztársaság hanyatlása május 3-i alkotmány • Lengyelország három felosztása A felosztott Lengyelország Galícia • Varsói Hercegség • Kongresszusi Királyság • januári felkelés • novemberi felkelés • Visztula tartomány • a lengyelek az első világháborúban
Modern kor
Második Köztársaság 1919-es első parlementi választás • gleiwitzi incidens • szeptemberi hadjárat Második világháborúban Honi Hadsereg • palmiryi vérengzés • katyńi vérengzés • ponaryi mészárlás • varsói gettófelkelés • varsói felkelés Lengyel Népköztársaság LEMP • 1981–83 közötti hadiállapot Harmadik Köztársaság
Lásd még
Lengyelország címere • Lengyelország zászlaja • Lengyelország uralkodói • lengyelországi zsidók története
Sablon:Lengyelország történelme m v sz

Visztula tartomány vagy Visztula-menti határkörzet vagy (oroszul: Привислинский край, ejtsd Priviszlinszkij kraj, lengyelül: Kraj Nadwiślański vagy Kraj Przywiślański) az Orosz Birodalom legnyugatibb határkörzete volt 1867–1916 között. A tartományt a cári kormány az 1863–65 között lezajlott lengyel–litván felkelés leverése után, 1867 márciusában alakította ki. Ezzel teljes mértékben felszámolta a bécsi kongresszus által 1815-ben alkotmányos királyságként megalapított, Oroszországgal perszonálunióban állt Kongresszusi Lengyelország már korábban is többször megnyirbált autonóm státuszát. Az addigi hivatalos „Lengyel Királyság” elnevezést „Visztula tartományra” (vagy „Visztula-menti határkörzetre”) változtatták, autonóm jogait megvonták, elkülönült igazgatási intézményeit felszámolták, orosz tartományként teljesen betagolták a cári birodalomba.^[1] A cári Visztula tartomány 1915-ig, az első világháborúban bekövetkezett orosz visszavonulásig, a német impériumváltásig állt fenn.

A Visztula-menti tartomány területi kiterjedése, határai megegyeztek a Kongresszusi Lengyelországéval. Az Orosz Birodalom felségterülete a Visztula folyó középső szakaszára terjedt ki. Délkeleten a folyó felső folyása, Krakkó városával együtt a Habsburg Monarchia (1867-től az Osztrák–Magyar Monarchia) fennhatósága alatt állt, Galícia tartomány részeként. A Visztula alsó, északi szakasza Thorn (Toruń) városától kezdve a Porosz Királyság Nyugat-Poroszország (Westpreußen) tartományához tartozott. Az orosz Visztula tartomány nyugaton a Posen (Poznań) központú porosz Posen tartománnyal (Provinz Posen) volt határos.

Az orosz tartományt német nyelvterületen „Weichselland” (a.m. „Visztulaföld”) néven említik. Ezt a szót politikai jelentésén túl még földrajzi értelemben is használják, a Visztula folyó középső folyásvidékének megjelölésére, őstörténeti és régészeti^[2] és népvándorláskori témájú művekben.^[3] A területre a Varsói Főkormányzóság (Generalgouvernement Warschau, Generał-Gubernatorstwo Warszawskie) vagy a Visztulai Kormányzóság (Weichselgouvernement) neveket is használták. A Visztula tartományt és a Kaunasi Kormányzóságot (Kovenszkaja Gubernyija, Gouvernement Kowno) együttesen „Orosz-Lengyelországnak” (Russisch-Polen) nevezték. A második világháború óta Visztula tartomány teljes területe Lengyelország területének középső részét képezi.

Bővebben: Lengyelország három felosztása, Varsói Hercegség és Kongresszusi Lengyelország

A 18. század közepére a Lengyel–Litván Uniót a belső konföderációkból eredő politikai konfliktusok és a korábbi külháborúk sorozata legyengítette. 1768-ben Oroszország protektorátusa lett. Területét 1772-ben, 1793-ban és 1795-ben területét felosztották egymás között a szomszédos nagyhatalmak, az Orosz Birodalom, a Porosz Királyság és a Habsburg Monarchia. Lengyelország 125 esztendőre eltűnt Európa térképéről. 1807-ben Napóleon császár az osztrák-porosz megszállt területrészekből átmenetileg létrehozta a Varsói Hercegséget, amely francia csatlós államként 1815-ig állt fenn.

Helyette a bécsi kongresszus létrehozta az alkotmányos Lengyel Királyságot, az ún. Kongresszusi Lengyelországot, mely az Orosz Birodalommal perszonálunióban állt, uralkodója a cár volt.^[4] A lengyelek több fegyveres felkeléssel próbálták lerázni az idegen uralmat, sikertelenül.

Bővebben: novemberi felkelés

Az 1830-as novemberi felkeléskor a lengyel parlament I. Miklós cárt megfosztotta lengyel királyi címétől. A felkelést 1831-re leverték, a cári hatalmat visszaállították, de Lengyelországnak az 1815-ös szerződésben leírt intézményeit (parlamentet, 1791-es alkotmányt, a cár alkotmányos lengyel királyi címét, stb.) már nem állították helyre. A lengyel alkotmány helyét a „Lengyel Királyság Szervezeti Státusza” („Organicseszkij Sztatut Carsztva Polszkava”(wd)) elnevezésű cári rendelkezés lépett.

A „Lengyel Királyság” elnevezést ekkor még továbbra is használták, de a névleges fogalom már ki volt üresítve, nem felelt meg tartalmának, különösen nem a kortárs nemhivatalos Kongresszusi Lengyelország elnevezésnek. A terület néhány kiváltsága rövid ideig még megmaradt. Megtartották az egykori Lengyel Királyság fizetőeszközét, a złotyt, és a Kormányzótanács (Rada Administracyjna) néhány korábbi jogkörét is, bár élére orosz cári kormányzót, Ivan Paszkevics tábornagyot, a felkelés leverőjét állították.

1832-ben rendeletileg eltörölték a nemzeti valutát, a lengyel–orosz vámhatárt, sőt a Lengyelországban (Napóleon óta) érvényes metrikus mértékegységrendszert is. A lengyel büntetőtörvénykönyvet érvénytelenítették, helyére az orosz cári BTK került, amely de facto már amúgy is használatban volt, a felkelés kitörése óta. A lengyel katolikus egyházra is csapást mérték, a legtöbb katolikus kolostort bezárták és államosították. 1839-ben a Polocki Szinódus határozatával a görög katolikus egyházat feloszlatták és beolvasztották az orosz ortodox egyházba.

1837-ben a Kongresszusi Lengyelországot képező vajdaságokat (województwa) átalakították orosz cári kormányzóságokká (guberniumokká).

Bővebben: januári felkelés

Az 1863-as januári felkelés leverése után még keményebb intézkedések következtek: a felkelés elfogott vezetőit kivégezték. A Bismarckkal megkötött ún. Alvensleben-konvenció(wd) értelmében Poroszország segítséget nyújtott a felkelés leveréséhez, és kiadta Oroszországnak az oda menekült lengyeleket. A maradék lengyel autonómiát teljesen megvonták, a politikai és kulturális szabadságjogokat minimumra korlátozták. Minden lengyelországi egyetemet bezártak, ezeket néhány évvel már tisztán orosz tannyelvű felsőoktatási intézményekként nyitották meg újra. A hivatalos helyeken megtiltották a lengyel nyelv használatát, a lengyel nyelvet fokozatosan háttérbe szorították minden intézményben, így az iskolákban is.

1866-ban döntés született Lengyelország igazgatásának átszervezéséről. 1867-ben felszámolták a Lengyel Királyság kormányzati intézményeinek autonómiáját, az Államtanácsot (Rada Stanu) és az Kormányzótanácsot (Rada Administracyjna) orosz kormányzó alá rendelték. A „Kongresszusi Lengyelország” hivatalos címerét megszüntették, a lengyel sas csupán az összbirodalmi címer egyik elemévé süllyedt.

A „Lengyel Királyság” tíz új kormányzóságát közvetlenül a cári birodalom kormányzóságai közé sorolták, közvetlenül orosz adminisztráció irányítása alatt. A tartomány egy ideig még névlegesen „Lengyel Királyság” maradt^[5],^[6] 1880 után a közigazgatásban és hivatalos iratokban ehelyett a „Priviszlinszkij Kraj”, azaz Visztula-menti tartomány (Visztula-menti határkörzet) elnevezést kezdték használni. Orosz dokumentumokban, iratokban, beszédekben a „Polsa” (Lengyelország) kifejezés használatát még földrajzi értelemben is kerülték. Ezzel az egykori Lengyel Királyság területét betagolták az orosz közigazgatás szervezetébe, amely fölött közvetlenül a mindenkori uralkodó rendelkezett.

1871-ben a beszüntették a Lengyel Királyság saját törvényi közlönyének (Dziennika Praw Królestwa Polskiego) kiadását.

1874-ig a terület orosz birodalmi közigazgatási státusza „helytartóság” (oroszul: namesztnyicsesztvo) volt, melyet cári helytartó (namesztnyik) irányított. 1874-ben eltörölték a helytartói címet, és az egykori Lengyel Királyság területét Varsói Főkormányzóságnak (lengyelül: generał-gubernatorstwo warszawskie, oroszul: varsavszkoje genyeral-gubernatorsztvo) is kezdték nevezni. 1875-től hivatalosan is „főkormányzóság” (genyeral-gubernatszvo) lett,^[7] amelyet főkormányzó (genyeral-gubernator) irányított.

Az 1880-as években a tartományban kizárólagos hivatalos nyelvvé tették az oroszt. A lengyel nyelv használatát megtiltották a hivatalokban és az oktatási intézményekben is.

A kedvezőtlen körülmények és az elnyomó politikai viszonyok ellenére a Visztula-vidék 1880-ra az Orosz Birodalom gazdaságilag legfejlettebb tartományává emelkedett. A tartomány lakossága 1900-ra elérte a 9,4 millió főt. 1894-ben, II. Miklós cár trónra lépésével semmi sem változott. 1897-re az egykori Lengyel Királyság lakosainak 41%-a tudott írni-olvasni, míg Oroszországban ugyanez az európai átlag 30%-át érte el.

A lengyel nyelvű „Kraj Nadwiślański” („Visztula-menti körzet”) elnevezés még inkább kifejezte a Lengyel Királyság és az Orosz Birodalom közötti uniót. Ez a köznyelvi kifejezés az 1880-as évek elejétől kezdett megjelenni hivatalos kiadványokban, dokumentumokban, minden törvényes jogalap nélkül.^[8] A „Visztula-menti körzet kormányzója” kifejezés kormányzati dokumentumban – az Államtanács hivatalos közleményében – először 1888. június 11-én jelent meg, ezt a napot tartják a Lengyel Királyság végső és teljes megszűnése dátumának.^[9]

Az 1905-ös orosz–japán háborúban elszenvedett orosz vereség és az ezt követő 1905-ös forradalom után a cári kormányzat apróbb engedményeket tett kulturális és vallási kérdésekben.

A Kongresszusi Lengyelország (azaz az alkotmányos Lengyel Királyság) státuszának hivatalos eltörlése ellenére Oroszország cárjai mindvégig (egészen a cárizmus 1917-es bukásáig) továbbra is megtartották és viselték a „Lengyelország királya” uralkodói címet.

A Visztula-menti határterületet 1867-ben átszervezték, és 10 új kormányzóságra (oroszul: gubernyija, lengyelül: gubernia) osztották fel, betagolva az Orosz Birodalom közigazgatási rendszerébe. A Visztula mindkét partján 5-5 kormányzóság létesült: a jobb (keleti) parton a Lublini, a Łomżai, a Palackai (Płocki), a Siedlcei és a Suwałki kormányzóság, a bal (nyugati) parton pedig a Varsói, a Kaliszi, a Kielcei, a Petrikói (Piotrkówi) és a Radomi kormányzóság. Az egyes kormányzóságokat kisebb járásokra (oroszul: gmina) osztották fel.

1893-ban egy korrekció keretében a Palackai (Płocki) és Łomżai kormányzóságokból kisebb területeket átcsatolták a Varsói kormányzósághoz.

1912-ben egy nagyobb átalakítás keretében a Lublini és a Siedlcei kormányzóságok egyes részeit kihasították, és ezekből Chełm székhellyel megalakították az új Chełmi kormányzóságot (lengyelül: Gubernia Cholmska, oroszul: Холмская губерния). Ezt az egységet azonban leválasztották a Visztula tartományról, és a Kijevi főkormányzóság alá rendelték. Az átalakítással az oroszosítást igyekeztek erősíteni. Ez a közigazgatási beosztás az 1915-os orosz visszavonulásig és a német impériumváltásig fennmaradt.

Bővebben: Keleti front (első világháború) és Orosz visszavonulás (első világháború)

Az első világháború első évében elszenvedett vereségek nyomán az orosz hadvezetés 1915 június–szeptember között stratégiai átcsoportosítást hajtott végre. Feladták a volt Lengyelország területét, csapataikat Fehéroroszországba és Ukrajnába vonták vissza. A frontvonal messze keletre tolódott. A kivonuló oroszok az 1812-es oroszországi hadjáratban már jól bevált felperzselt föld taktikáját alkalmazták, azaz felprédálták és kirabolták a maguk mögött hagyott Lengyelországot.^[10][11] Százezernyi lengyel polgári lakost deportáltak Oroszországba, az ellenséggel való együttműködés vádjával.^[10][12][13]

1916-ra a területet a Német Császárság és Ausztria–Magyarország csapatai szállták meg. A központi hatalmak terve szerint ki akarták alakítani az új Lengyel Királyságot(wd), más néven „Régenskirályságot”. Német–osztrák presztízsvita kezdődött arról, hogy az új monarchia uralkodója a német Hohenzollern-házból vagy a Habsburg–Lotaringiai-házból kerülhessen ki. 1917-ben Szovjet-Oroszország kivált a háborúból. 1918 elején a breszt-litovszki békeszerződés értelmében minden cári lengyel terület a hivatalosan is a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia kezelésébe került. Az 1918 októberében a többi fronton bekövetkező összeomlás és az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása miatt azonban a terv meghiúsult. A káoszból az 1918 végén kikiáltott Második Lengyel Köztársaság emelkedett ki.

A Visztulai terület helytartói (1874-ig)

• 1863–74: Friedrich Wilhelm Rembert von Berg(wd) (Fjodor Fjodorovics Berg) altábornagy

Varsó főkormányzói (1874-től)

• 1874–1880: Paul Demetrius von Kotzebue(wd) gyalogsági tábornok (Pavel Jevsztafjevics Kocebu), Otto von Kotzebue(wd) tengerész, felfedező féltestvére
• 1880–1883: Pjotr Pavlovics Albegyinszkij(wd) lovassági tábornok
• 1883–1894: Ioszif Vlagyimirovics Gurko altábornagy
• 1894–1896: Pavel Andrejevics Suvalov(wd) gyalogsági tábornok
• 1896–1900: Alekszandr Konsztantyinovics Imeretinszkij(wd) gyalogsági tábornok
• 1900–1905: Mihail Ivanovics Csertkov(wd) lovassági tábornok
• 1905: Konsztantyin Klavgyevics Makszimovics(wd) lovassági tábornok
• 1905–1914: Georgij Antonovics Szkalon(wd) lovassági tábornok
• 1914: Jakov Grigorjevics Zsilinszkij lovassági tábornok
• 1914–1917 februárjáig: Pavel Nyikolajevics Jengalicsev(wd) altábornagy (névlegesen)

• ↑ "Bardach": Wojciech Bartel et al..szerk.: Juliusz Bardach, Monika Senkowska-Gluck: Od rozbiorów do uwłaszczenia, Historia państwa i prawa Polski (lengyel nyelven). Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe (1981). ISBN 8-301-02658-8 

• Norman Davies. Lengyelország története, ford. Bojtár Péter, Budapest: Osiris (2006). ISBN 9789633898734 
• Manfred Alexander. Kleine Geschichte Polens (német nyelven). Stuttgart: Reclam, Philipp, jun. GmbH (2003). ISBN 978-3150105221 
• Gotthold Rhode. Geschichte Polens (német nyelven) (1980). ISBN 978-3534007639 
• Jerzy Topolski. Die Geschichte Polens (német nyelven). Varsó: Interpress (1985). ISBN 978-8322319567 
• Jerzy Topolski. Historia Polski (lengyel nyelven). Poznań: Poznanskie (2015). ISBN 978-8379762699 
• Roman Dmowski.szerk.: Andrzej Chwalba: Deutschland, Rußland und die polnische Frage, Polen und der Osten. Texte zu einem spannungsreichen Verhältnis, lengyel-német fordítók: Jan Conrad, Friedrich Griese, Denken und Wissen. Eine Polnische Bibliothek (német nyelven), Suhrkamp Verlag. ISBN 978-3518417317 

• Lengyelország történelme
• Oroszország történelme
• Lengyelország három felosztása
• Kongresszusi Lengyelország