Vezér (Winter) Sándor (1879–1957) magánhivatalnok és Flesch Terézia (1886–1965) lánya.[3] Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1932–1937 között. 1937–1946 között a Ganz Vagongyár gépírónője volt. 1941-ben tanári oklevelet szerzett. 1946–1948 között a Nehézipari Központ, 1948–1950 között pedig a Nehézipari Külkereskedelmi Központ propagandistája volt. 1950-ben a Közoktatási Minisztérium előadójaként dolgozott. 1952–1953 között a Honvédség polgári tanára volt. 1954–1957 között az Akadémiai Kiadó lektora volt. A következő hat évben a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományok Intézetének tudományos munkatársa volt. 1963–1972 között a Petőfi Irodalmi Múzeum osztályvezetője volt. 1972–ben nyugdíjba vonult. 1973–1974 között New Yorkban IREX-ösztöndíjas volt. 1990-től a Társadalomtudományok Társaságának választmányi tagja volt.
Kiadta Ady Endre publicisztikájának 8 kötetét. Írásai az Élet és Irodalomban, a Kritikában, a Nagyvilágban jelentek meg.
Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről; vál. és szerk. Vezér Erzsébet, Maróti István; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002
Távolról a Mostba. Vallomások Ady Endréről; vál., szerk., sajtó alá rend. Vezér Erzsébet és Maróti István; Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Budapest, 2002 (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára)
Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk; vál. és szerk. Eörsi István, Maróti István, sajtó alá rend. és jegyz. Balogh Csaba, Eörsi István, Kemény Aranka; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2004
