Velika Rujiška (szerbül: Велика Рујишка), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 71, közúton 97 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 15 km-re délre, a Vojskova folyó felső folyásától keletre elterülő dombvidéken, 250 - 300 méteres tengerszint feletti magasságban található. Több, kis településből áll.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
168
|
106
|
| Bosnyák
|
2
|
0
|
| Horvát
|
0
|
0
|
| Jugoszláv
|
2
|
0
|
| Egyéb
|
1
|
0
|
| Összesen
|
173
|
106
|
Története
A Gradina, vagy másnéven Crkvina nevű régészeti lelőhely leleteinek tanúsága szerint itt már a vaskorban emberi település állt, melynek maradványaira a középkorban templomot építettek.[4] A középkori település és temploma valószínűleg a 16. század első felében pusztult el, a térség ugyanis 1537-ben Blagaj várának elestével került török kézre. A 17. század végén Velika Rujiška a bosanski novi Cerić bégek birtoka volt, akik az oszmánok ottani kiűzése után érkeztek Szlavóniából ezekre a részekre. Velika Rujiškán felépítették a 19. század végéig fennálló tornyukat is. A 18. századtól a Cerićek a novszkai kapitányság kapitányaiként szolgáltak. Ennek a nemesi családnak 1361 jobbágytelepülése és 28 279 733 dunum földje volt Bosznia-Hercegovinában.[5]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Novi község részeként az akkor még egységes Rujiškán 137 házat és 887 ortodox szerb lakost számláltak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
- A Legszentebb Istenanya születése tiszteletére szentelt ortodox temploma.
- Gradina - őskori erődítmény és késő középkori templom maradványai. A szabálytalan platójú hegyen számos kerámiatöredék és vastárgy került elő, melyek korát a vaskorban határozták meg. A plató délkeleti részén egy épület csekély maradványait találták meg, melyet késő középkori templomként azonosítottak.[4]
Jegyzetek
