Ravnice (szerbül: Pавнице), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 71, közúton 92 km-re északnyugatra, községközpontjától 8 km-re északra, az Una jobb partján és a tőle keletre fekvő dombvidéken, 120 – 240 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A Novi Grad - Kostajnica főúton kívül áthalad rajta a Novi Grad – Kostajnica vasútvonal is. Több, kis településből áll.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
631
|
595
|
| Bosnyák
|
0
|
0
|
| Horvát
|
2
|
1
|
| Jugoszláv
|
4
|
0
|
| Egyéb
|
2
|
4
|
| Összesen
|
639
|
600
|
Története
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Kostajnicai járáshoz tartozó Novi község részeként a településnek 29 háztartása, 300 ortodox szerb, 1 muzulmán és 19 katolikus horvát lakosa volt.[4] 1910-ben a Novi járásba tartozó községben, Poljavnicán 85 háztartást, 494 ortodox szerb, 11 muszlim és 7 katolikus horvát lakost találtak.[5]
A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 81 háztartása és 543 lakosa volt.[6] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941 augusztusában a faluba bevonuló usztasák a falu 159 férfi lakosát mészárolták le.[7] 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Jegyzetek
