| Vörösszárnyú keszeg
|
|
|
 Akváriumi példány
|
| Természetvédelmi státusz
|
Nem fenyegetett
![]()      
|
| Rendszertani besorolás
|
|
|
| Tudományos név
|
Scardinius erythrophthalmus
(Linnaeus, 1758)
|
| Szinonimák
|
| Szinonimák
|
- Cyprinus caeruleus (Yarrell, 1837)
- Cyprinus compressus Hollberg, 1822
- Cyprinus erythrophthalmus Linnaeus, 1758
- Cyprinus erythrops Pallas, 1814
- Cyprinus fuscus Vallot, 1837
- Cyprinus scardula Nardo, 1827
- Leuciscus apollonitis Richardson, 1857
- Leuciscus caeruleus Yarrell, 1837
- Leuciscus erythrophthalmus (Linnaeus, 1758)
- Leuciscus scardafa (non Bonaparte, 1837)
- Rutilus erythrophthalmus scardata (non Bonaparte, 1837)
- Scardinius crocophthalmus Walecki, 1863
- Scardinius dergle (non Heckel & Kner, 1858)
- Scardinius erithrophthalmus (Linnaeus, 1758)
- Scardinius eruthrophthalmus (Linnaeus, 1758)
- Scardinius erythrophtalmus (Linnaeus, 1758)
- Scardinius erythrophthalmus achrus Stephanidis, 1950
- Scardinius erythrophthalmus racovitzai Müller, 1958
- Scardinius erythrophthalmus rutiloides Vladykov, 1931
- Scardinius erythrophthalmus var. dojranensis Karan, 1924
- Scardinius hesperidicus (non Bonaparte, 1845)
- Scardinius macrophthalmus Heckel & Kner, 1858
- Scardinius platizza Heckel, 1845
- Scardinius plotizza (non Heckel & Kner, 1858)
- Scardinius scardafa (non Bonaparte, 1837)
- Scardinius scardafa ohridana Vladykov & Petit, 1930
|
|
| Hivatkozások
|
|
|
A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Egyes vidékeken pirosszeműnek nevezik.
Előfordulása
Európa és Anatólia vizeiben őshonos. Minden nagyobb folyó- és állóvízben előfordul, patakokban ritkább. Főleg vízinövényekkel (hínárral) benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli. Magyarországon az álló- és lassú folyású vizekben, csatornákban, holtágakban csapatosan él. Mocsarakban is él.
Megjelenése
Teste zömök, kissé magas, oldalról lelapított, nagy és vastag kerekded pikkelyek borítják. Lassan növekedő, kis súlyt elérő hal. Az első évben 4-5, a 2. évben 8-10, a 3. évben 14–18 cm nagyságú, de jó táplálék-ellátottságú vizekben gyakoriak a 30 cm körüli egyedek is. Szája felfelé nyíló. A hasúszó első sugarai a hátúszóról húzott merőleges elé esnek, a hasvonal a hasúszók és a farok alatti úszó között éles. Háta grafitszürke, zöldes árnyalattal, oldala szennyessárga, hasa vajfehér. Úszói – kivéve a fiatal példányokét – élénkpirosak.
Életmódja
Mindenevő faj. Különféle vízinövényeket, azok törmelékeit, magvakat, férgeket, rovarlárvákat, alsórendű rákokat fogyaszt. Társas életet él.
Szaporodása
Áprilisban, májusban 15–18 fokos hőmérsékleten ívik, a növényekkel borított részeken. A nőstény 100 000–150 000, 1,5 mm átmérőjű ikrát rak. Háromnyaras korában ivarérett. Gyorsan melegedő tavaszokon kereszteződhet közeli rokonával, a bodorkával. Utódaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik, valamint nagyobbra nőnek a két szülői fajnál.
Gazdasági jelentősége
Tömeges előfordulása miatt kevésbé értékes halnak számít. Ragadozó halak takarmányhalaként jelentős, de egyre inkább érdeklődnek iránta a horgászok is. Íze a víz minőségétől függően változik, de tiszta vizekből származó egyedei ízletesek.
Horgászati jelentősége
Fiatal példányai csalihalnak kiválóak. Úszós készséggel, csontkukaccal, paprikás kenyérrel, kukoricával, apró gilisztával, műléggyel fogják.
Források
