Az U–530tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1942. október 14-én állították szolgálatba. Hét harci küldetése volt, amelynek során két hajót süllyesztett el.[1]
Pályafutása
Az U–530 első útjára 1943. február 20-án futott ki Kielből Kurt Lange kapitány irányításával. Írországtól északnyugatra, Grönlandtól délkeletre vadászott. Március 9-én a tengeralattjáró rábukkant a Milos nevű svéd hajóra, amely általános rakományt, közte acélt és fűrészárut szállított. A hajó leszakadt az SC–121-es konvojról, így könnyű préda volt az U–530-nak, amely három torpedót lőtt ki rá. A hajó fedélzetén tartózkodó harminc ember vízbe veszett.[3][4]
A tengeralattjáró április 5-én megtámadta a Sunoil nevű amerikai tankert, amely motorhiba miatt leszakadt a HX–231-es konvojtól. A hajót korábban az U–563 már eltalálta, de a tengeralattjárót a tanker fegyveres őrsége elűzte. Az U–530 három torpedót lőtt a hajóra, de csak egy talált, majd később újabb két torpedóval adta meg a kegyelemdöfést a tankernek, amely 102 ezer hordó üzemanyagot szállított a brit haditengerészetnek. A Sunoil legénységének és fegyveres őrségének valamennyi tagja, 69 ember meghalt. A helyszínre érkező HMS Vidette romboló hiába kereste a tengeralattjárót.[5][6]
A tengeralattjáró második útján a Kanári-szigetektől nyugatra, ötödik útján pedig a Karib-tengeren cserkészett szövetséges hajók után. December 26-án megtámadta a kíséret nélkül haladó Chapultepec tankert. A torpedótalálat után a sérült hajónak sikerült elszöknie a tengeralattjáró elől. Az U–530 hatodik harci küldetésének célja Dél-Amerika északi partja volt, ahol azonban nem süllyesztett el egy hajót sem. Utolsó járőrszolgálatára a norvégiai Hortenből futott ki 1945. március 3-án, alig két hónappal a német kapituláció előtt. Július 10-én megadta magát az argentin haditengerészetnek Mar del Platánál.[7][5][8][9][10]
