U–170 |
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | IXC/40 típus |
Pályafutása |
Építő | Deutsche Schiff und Maschinenbau AG, Bréma |
Megrendelés | 1940. augusztus 15. |
Építés kezdete | 1941. május 21. |
Vízre bocsátás | 1942. június 6. |
Szolgálatba állítás | 1943. január 19. |
Szolgálat vége | 1945. május 9. |
Honi kikötő | Lorient |
Sorsa | Megadta magát, majd elsüllyesztették[1] |
Általános jellemzők |
Vízkiszorítás | 1120 T felszínen 1232 T víz alatt |
Hossz | 76,76 m |
Szélesség | 6,86 m |
Merülés | 4,67 m |
Maximális merülési mélység | 230 m |
Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
|
Legénység | 48-56[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az U–170 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai Deutsche Schiff und Maschinenbau AG-től 1940. augusztus 15-én. A hajót 1943. január 19-én vették hadrendbe. Pályafutása során egy hajót süllyesztett el. A háború végén, Norvégiában megadta magát.[1]
Pályafutása
Az U–170 1943. május 27-én futott ki Kielből első járőrútjára. A norvég partok mentén Izland felé hajózott, majd egészen Portugáliáig elkalandozott, de a 44 napos út alatt nem süllyesztett el egy hajót sem. Június 3-án, közel a spanyolországi La Coruñához túlélt egy légi támadást. A kíséretében hajózó U–535 elsüllyedt, az U–536 sértetlen maradt.[3][4]
Második útja Brazíliához vezetett, ahol 1943. október 23-án a tenger mélyére küldött egy helyi hajót. Az 1895-ben Németországban épített, majd az első világháborúban a Karlsruhe cirkáló segédhajójaként tevékenykedő Campos egyedül haladt, amikor a torpedó eltalálta. Az 57 fős legénység és a hat utas mentőcsónakokba szállt, ezek közül kettőt a még forgó hajócsavar szétzúzott, hét ember meghalt. A németek még egy torpedót lőttek a körbe-körbe haladó üres hajóra, amely elsüllyedt. A mentőcsónakok partot értek, tíz tengerész és két utas eltűnt.[5]
Harmadik, 109 napos járőrútján sikertelenül cserkészett szövetséges hajók után a Karib-tengeren. Negyedik, utolsó útjára 1944. augusztus 1-jén futott ki Lorient-ból. Libéria partjainál vadászott. November 5-én egy mélységibomba-támadásban megrongálódott a búvárhajó légzőcsöve, ezért visszaindult Norvégiába. 1945. május 9-én Hortennél a legénység megadta magát. Tizennyolc nap múlva az U–170-et átvontatták Skóciába, majd november 30-án a Deadlight hadműveletben elsüllyesztették.[6][7][1]
Kapitányok
Név
|
Kezdőnap
|
Zárónap
|
Günther Pfeffer |
1943. január 19. |
1944. július
|
Hans-Gerold Hauber |
1944. július |
1945. május 9.
|
Őrjáratok
Indulás
|
Indulónap
|
Érkezés
|
Zárónap
|
Kiel |
1943. május 27. |
Lorient |
1943. július 9.
|
Lorient |
1943. augusztus 29. |
Lorient |
1943. december 23.
|
Lorient |
1944. február 9. |
Lorient |
1944. május 27.
|
Lorient |
1944. augusztus 1. |
Flensburg |
1944. december 4.
|
Elsüllyesztett hajó
Dátum
|
Hajó neve
|
Nemzetisége
|
Brt
|
1943. október 23. |
Campos |
Brazília |
4663
|
Jegyzetek
Források
IXC/40 típusú német tengeralattjárók |
---|
|