Tűzestorkú kolibri
Texasi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Otidae Csoport: Cypselomorphae Rend: Sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) Család: Kolibrifélék (Trochilidae) Alcsalád: Valódi kolibriformák (Trochilinae) Nemzetség: Mellisugini Nem: Archilochus Reichenbach, 1854 Faj: A. colubris
Tudományos név
Archilochus colubris (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Trochilus colubris Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tűzestorkú kolibri témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzestorkú kolibri témájú médiaállományokat és Tűzestorkú kolibri témájú kategóriát.

A tüzestorkú kolibri vagy északi kolibri (Archilochus colubris) a madarak (Aves) osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.^[1][2]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Trochilus nembe Trochilus Colubris néven.^[3]

Észak-Amerika keleti felén költ. Közép-Amerikában, illetve a Karib-tenger szigetein telel. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők és cserjések, valamint másodlagos erdők, vidéki kertek és városias környezet. Vonuló faj.^[4]

Átlagos testhossza 10 centiméter, szárnyfesztávolsága 12 centiméter, testtömege pedig 3 gramm. A hím tollazata zöldes-kékes sárgás, a torka, illetve begye tűzpiros. A kolibrik között ennek a madárnak van a legkevesebb tolla.

Rovarokkal és nektárral táplálkozik. Minden évben hosszú vándorútra indul, a tenger felett nem tud táplálkozni, ezért tartalékot szed fel magára. Több mint 3000 kilométeres távolságot tesz meg az USA keleti részein található fészkelőhelyétől a telelőhelyig. A Mexikói-öböl fölött egy több mint 1000 kilométeres szakaszt pihenő nélkül hagy maga mögött. A szabad természetben megfigyelt legöregebb madár 5 éves volt.

A költési időszak márciustól júliusig tart. Egyszer, esetleg kétszer költ évente. Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyen 16 napig kotlik. A fiatalok 22-24 napos korban hagyják el a fészket.

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. május 21.)
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0 

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• A faj hangja
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542: 120.