A tízparancsolat (héberül: עֲשֶׂרֶת הַדִּיבְרוֹת ă`szeret haddivrót)
a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazza, amelyet a Biblia szerint Jahve (Isten) adott Mózesnek a Sínai hegyén, 40 napos böjtje után, két kőtáblára írva.[1][2]
A tízparancsolat alapja: 2 Mózes 20:1–14 (lásd lent), illetve 5 Mózes 5:6–21.[3] A 2 Mózes 34-ben egy másfajta megfogalmazás szerepel,[4] ezt ritkábban használják.
A tízparancsolat néhány további említése a Bibliában:
5 Mózes 4:13,[5]
5 Mózes 10:4,[6]
2 Krónika 5:10,[7] Nehémiás 9:13-14,[8] Máté 19:17–21,[9] Zsidó 9:4[10]
Lúchót ha-Brít – a Törvény táblái, a héber beosztás szerinti kezdőszavakkal
A tízparancsolat héber szövege
Vastaggal a héber felosztás szerint azok a szavak, melyek a Tízparancsolatot ábrázoló táblákra (lúchót) szoktak kerülni.
A Tízparancsolat héber szövege a 2Mózes 20:1-14 szerint
Ló tachmód bét ré`echá, ló tachmód `éset ré`echá, Ne kívánd felebarátod[j 17] házát, ne kívánd felebarátod feleségét,
וְעַבְדוֹ וַאֲמָתוֹ וְשׁוֹרוֹ וַחֲמֹרוֹ
vəavdó vaamátó vəsóró vachamóró – se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát –
וְכֹל אֲשֶׁר לְרֵעֶךָ׃
vəchól aser leré`echá! se semmit, ami a te társadé!
A „ch” hasonló a „technika” szóban lévőhöz, nem „k”, hanem egy erősebb „h”. Az „a” nem magyar „a”, hanem rövid „á”. Az „ə” egy „e” és „ö” közötti félhang, az (ə) ugyanez, de csak nagyon precíz kiejtésnél ejtik. Minden szó véghangsúlyos, amelyik utolsó előtti, azt ` jelöli. A számok a héber versszámozást jelölik.
Jegyzetek a fordításhoz
(Rövidítések: )
↑Hivatalosan ugyan Elóhím, de az ó a rövid és hosszú között váltakozik, és folyamatos szövegben már többnyire röviden ejtik.
↑Az avádím alapjelentése szolgák, így bét avádím szó szerint szolgák háza.
↑A jihje egyes, az elohím formailag többes számban van. Ha Izráel Istenére utal, akkor jelentése mindig egyes, ha nem, akkor lehet egyes vagy többes is, így mindkét fordítás helyes.
↑Temúná szó szerint valami, ami hasonlít valamire (gyök dmh:dámá hasonlónak lenni).
↑A tistachave a ḥwh:chává meghajolni ige hitpaél, azaz reflexív alakja, vagyis olyan tevékenységre utal, melyet az ember önmagán vagy önmagától hajt végre, innen: meghajtja magát, leborul, azonos a görög proszkhünészisz-szel. A toovdém (és nem táávdém !) az ʿbd:ávad szolgálni ige hofal alakja, szerepel még *** -ben. A qal alak, ami az általánosan elterjedt szolgáld azokat jelentést adná, taavdém lenne. A hofal, mint kauzatív passzív tartalma: a) műveltető-kényszerítő: valaki más által szolgálatra van kényszerítve, valaki/valami szolgáltatva van valakivel, b) műveltető-megengedő: engedi, hogy valaki más által szolgálatra legyen kényszerítve. Így a vers a bálványimádás mindkét aspektusát lefedi: egyaránt tiltja az önkéntest és a kényszerítésből történőt is.
↑Qanná: gyöke qnh:qáné heves tűzzel ég, innen: féltékeny.
↑Jenaqqe: gyök nqh:náqá tisztának lenni, piél kauzativumban tisztának nyilvánít, például bírósági eljárás után, ami így többrétű utalás a bűnbocsánatra, illetve az utolsó ítéletre.
↑'Jóm hassabbát szó szerint: a megszűnés, a szünet napja. Gyök šbt:sávat megszűnni, abbahagyni.
↑Məláchá: gyök lʾk:láach küldeni, innen olyan munka, amire valaki el van küldve, tehát küldetés, kötelesség, kötelezettség is. Ebből származik a kollokviális meló szó.
↑Lásd: Mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. ()
↑Va`jjánach: gyök nwḥ:núach megnyugodni, nem azonos a sabbát/sávat-tal.
↑Kabbéd: gyök kbd:kávéd nehéznek, súlyosnak lenni, innen: gazdagnak lenni (az arany súlyáról). A vers alapjelentésében a szülők anyagi megbecsülését, anyagi javakkal való ellátását írja elő (piélben: lásd el anyagi javakkal, szó szerint: nehezítsd meg, tedd súlyossá), a kávéd ige nem tartalmaz sem erkölcsi, sem érzelmi vonatkozásokat.
↑Tircach: √rcḥ:rácach gyilkolni. Az általánosan elterjedt fordításoktól eltérően kifejezetten a gyilkosságra utal, tehát a (polgár)háborús védekezés, vagy állami halálbüntetés nem tartozik ebbe a tiltásba (Az ezekre vonatkozó, általános ölés értelmű szavak: qṭl:qátal, hrg:hárag.).
↑Tináf: √nʾp:náaf házasságot törni. A paráználkodásra használt szó a √znh:záná.
↑A felebarát elsősorban keresztény terminus, az itt szereplő réa barát, társ jelentésű szó ennél tágabb értelmű, azaz nem korlátozható például az egy hiten lévőkre.
A Jekuthiél Szófér készítette kódexlap (61,2 x 50,2 cm), 1768, Bibliotheca Rosenthaliana, Amsterdam (HS.ROS.PL.a-33)[11]
1 És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen: ² Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
³ Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. 4 Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. 5 Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek. 6 És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.
7 Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.
8 Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. 9 Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. 10 A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van. 11 Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
13 Ne gyilkolj.
Ne paráználkodj.
Ne lopj.
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
14 Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!
(I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
(II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
(III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
(IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
(V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.
(VI.) Ne ölj.
(VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)
(VIII.) Ne lopj.
(IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
(X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
(A Károli-fordítás szerint)
Katekizmusokban
A Biblia katolikus és evangélikus változataiban, néhány fordítási eltéréssel szintén a fenti szöveg olvasható, ám a katekizmus-változatok ettől jelentősen eltérnek: kihagyja a 2. és kettébontja a 10. parancsolatot.
Katolikus
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Isten nevét hiába ne vedd!
Az Úr napját szenteld meg!
Atyádat és anyádat tiszteld!
Ne ölj!
Ne paráználkodj!
Ne lopj!
Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
Felebarátod házastársát ne kívánd!
Mások tulajdonát ne kívánd!
Evangélikus
Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened!
Ne vedd hiába Istened nevét!
Szenteld meg az ünnepnapot!
Tiszteld atyádat és anyádat!
Ne ölj!
Ne paráználkodj!
Ne lopj!
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
Ne kívánd felebarátod házát!
Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát!
Fogalmi differenciálások: a törvény, szabály, parancsolat használati értelme
A tágabbtól a szűkebb értelem felé haladva megállapíthatjuk:
Isten törvényét, 2. Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezést, 3. használhatjuk Pál apostol leveleiben megjelenő értelemben, 4. a Tízparancsolat értelmében, 5. Isten törvénye – a 10 törvénynél szűkebb értelemben, 6. Isteni szeretet törvénye – egyetlen végső alapelv Róm. 13,8–10 értelmében.
Részleteiben is áttekintve:
Isten törvényeként – minden Isten által adott kinyilatkoztatás, melyet a történelem során adott az embernek; ez ezzel párhuzamosan az ószövetségi iratokat is jelenti.
Mózes közvetítésével adott összes ószövetségi rendelkezésként – kifejezetten törvény vagy szabály formájában jelennek meg.
Pál apostol leveleiben megjelenő értelemben: negatív értelmű: Isten szövetségkötése Izraellel, törvényeket és rendeléseket adva nekik; ezek átmeneti vagy időleges törvények voltak, a jobbulás idejéig (Zsidókhoz írt levél), melyet Isten nem önerőből való megtartásként várta el; ezek például testi rendszabályok, tisztulási törvények voltak – melyet az üdvösség reményében tovább tartottak meg mint arra szükség lett volna – ez judaista nomokráciát, törvényuralmat hozott létre.
A Tízparancsolat értelmében – A bűnös emberiség számára összegzett egyetemes erkölcsi törvény. Ezeket a parancsolatokat határozottan kiemelte a többi ószövetségi rendelkezések közül. Elnevezései: bizonyság – a bizonyság ládája kifejezés értelme: 1. Saját szavával hirdette ki; 2. Ujjával írta ismételten a kőtáblára; 3. Megadta tárolását: szövetségládában kellett őrizni. 4. A többi ószövetségi rendelkezést Mózes írta be az ún. szövetség könyvébe, ezt a frigyláda oldalánál kellett elhelyezni.
Isten törvénye – a 10 törvénynél szűkebb értelemben. A végső elvek tömörebb megfogalmazása az ószövetségben. Jézus elevenítette fel 2 parancsolatban (Isten szeretete, A felebarát szeretete), mert addigra elhomályosult. Ez a két kőtábla megoszlása is, melyek alá további törvények sorolandók – felekezeti magyarázata eltér.
Isteni szeretet törvényeként mint egyetlen végső alapelv vö. Róm. 13,8–10.
A parancsolatok felosztás és értelmezése a zsidó hagyományban[12]
I. tábla: Kötelességeink Istennel szemben
II. tábla: Kötelességek az emberek iránt
1. parancsolat: Isten uralmának elismerése
6. parancsolat: Az emberi élet szentsége
2. parancsolat: Isten egysége és szellemisége
7. parancsolat: A házasság szentsége
3. parancsolat: A hamis és fölösleges eskü ellen
8. parancsolat: A vagyon szentsége
4. parancsolat: A szombat
9. parancsolat: A hamis tanúskodás ellen
5. parancsolat: A szülők tisztelete
10. parancsolat: A mohó kívánság ellen
A parancsolatok szerkezeti kérdései az egyházi hagyományok tükrében
A főszöveg (2Mózes 20:1–17) parancsolatokra bontása két nagy egyházi hagyományt jelent: egyiket a zsidó-ortodox-protestáns, másikat a katolikus-evangélikus hagyomány követi.
A katekizmusok eltérése ellenére mind a zsidó, mind a katolikus, ortodox és protestáns felekezetek – lévén mindegyik a történeti kinyilatkoztatás vallása – megegyeznek abban, hogy a parancsolatok alapját az képezi, hogy JahveMózesnek a Sínai hegyen parancsolatokat nyilatkoztatott ki. Abban azonban eltérés mutatkozik, miképp vannak ezek a parancsolatok tételesen felosztva, annak ellenére, hogy a Tízparancsolat ószövetségi főszövegének megállapításában ugyancsak konszenzus van.
További – formai – egyezést mutat az a Hippói Szent Ágoston óta fennálló csoportosítási elv, amely a kőtáblákat és az alá sorolandó egyes parancsolatokat egyrészt az Isten és ember viszonyát érintő parancsolatok szerint, másrészt az ember-ember viszonyt érintő parancsolatok szerint taglalja. Az ágostoni csoportosítás alapját találhatjuk meg egyfelől az írásos, tehát bibliai hagyományban – elég itt a Jézus által felelevenített, megerősített kettős parancsolatra gondolnunk, illetőleg szóbeli hagyományban, mely a parancsolat két kőtáblájáról beszélve utal a törvények megoszlására.
A kőtáblák egyike tehát az Isten-ember szövetségét, másika az emberek egymás közötti szövetségét szimbolizálja. A kőtáblák tehát szimbólumok, melyek sorrendje kötött, az egyes felekezetek sem cserélik fel azt.
A parancsolatoknak az egyes felekezetek katekizmusa szerinti eltérése azonban annál számottevőbb, mivel a 2 Mózes 20:2–17-ben, amely a Tízparancsolatot tartalmazza, valójában 14 parancs van. Mivel az Ószövetség idejében a többistenhit és a bálványimádás mindig összekapcsolódott – mivel a bálványimádás a többistenhit külső kifejezési formája volt –, a Tízparancsolat történelmi zsidó felsorolása mindig összevonta az első két parancsot. A történelmi katolikus csoportosítás ezen a ponton a zsidó csoportosítást követi, éppúgy, mint a történelmi lutheránus besorolás. Luther Márton felismerte, hogy a többistenhitet és a bálványimádást tiltó parancsolatok tulajdonképp egy parancsolat részei. A kihagyott 2. parancsolat következtében a parancsolatok számsorrendje felborult, illetve hiány keletkezett bennünk, s ezen a katolikus egyház sorrendileg nem, de számszerűen változtathatott. A helyreállítást a 10. parancsolat kettébontásával oldotta meg.
Eltérés mutatkozik továbbá a 4. parancsolat szövegében is, melyet részben elhagytak, részben megváltoztattak. Ez a parancsolat a szombatnap megszentelésére vonatkozik. A katolikus és evangélikus hagyomány értelmezésében igen rövid, pusztán a szombatnap megszentelésére vonatkozó utasításokkal találkozunk. Ugyancsak jelentős a pihenőnap napjának megállapítása e tekintetben: szombatra vagy vasárnapra kell, hogy essen a teremtésre való megemlékezés.
A zsidóság a szombatot szenteli meg, a teremtésre emlékezve.
A kereszténységről általánosságban elmondható, hogy a vasárnapot szenteli meg, Jézus Krisztus húsvétvasárnapi feltámadására emlékezve. Kivételt képez az adventista felfogás, amely a zsidó tanítást tette magáévá, tehát a szombatot szenteli meg a Tízparancsolatra és a teremtésre hivatkozva.[13]
