PROFILPELAJAR.COM

Tukánfélék
	Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen
	Szivárványcsőrű tukán (Ramphastos sulfuratus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Ramphastides; Vigors, 1825
Család:	Ramphastidae; Vigors, 1825
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tukánfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tukánfélék témájú médiaállományokat és Tukánfélék témájú kategóriát.

A tukánfélék (Ramphastidae) a madarak (Aves) osztályába és a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó család.

Ebbe a családba jelenleg 43 élő faj tartozik.

Kifejlődésük, rendszertani besorolásuk

A legelső igazi tukánfélék a kora pleisztocén korban, körülbelül 2 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Korábban ebbe a madárcsaládba, a tukánok mellett – melyet a Ramphastinae alcsaládszintű taxon fogott össze –, még másik három alcsalád is volt (Capitoninae, Lybiinae és Megalaiminae). A DNS-vizsgálatoknak köszönhetően, ez a három alcsalád és az egyik madárnem, elnyerték a családszintű jogukat; így létrehozták: a bajuszosmadárfélék (Capitonidae), a Lybiidae, a Megalaimidae és a Semnornis nemből a Semnornithidae családokat. Miután kivonták a tukánfélék családjából bajuszosmadarakat, bajszikákat, az afrikai, illetve ázsiai rokonokat; előszedtek egy régebbi taxont, a Ramphastidest, mely összegyűjtse ezeket.^[1]^[2]^[3]^[4]

Tudnivalók

A tukánok avagy borsevőfélék az első pillantásra felismerhetők hatalmas, különös alakú és a kávaéleken fűrészelt csőrükről. Ez a csőr különösen nagy, tövén igen vastag, vége felé jelentékenyen összenyomott; a csőr az ormán éles. A méretéhez képest rendkívül könnyű, mivel fala – akár a hasonlóan nagy csőrű orrszarvú madaraké – nagyon vékony. A csőr üreges; azt belülről finom csontokból álló hálózat merevíti úgy, hogy az bármely irányból jövő nyomásnak ellenállhasson, ezért könnyűsége dacára igen szilárd. Orrlyukaik hátrafelé nyílnak.

Nyelvük igen hosszú, de keskeny; mivel előre néző rojtok szegélyezik, némileg a tollhoz hasonlít. Ezért – bár az egész család valamennyi tagjának ilyen a nyelve – az egyik nemzetség a tollnyelvű, Pteroglossus nevet kapta – ebbe a nemzetségbe 14 faj tartozik. Tollazatuk hosszú, lágy és rendkívül tarka. Vetélőujjuk van.

A legtöbb tukánféle az amerikai szárazföldön, a térítő körök között él. Uralkodó színük általában a fényes fekete, amit hátukon, torkukon vörös, fehér vagy sárga foltok tarkítanak, farkuk pedig csíkos.

Rendszerezés

A családba az alábbi 5 nem tartozik:

Andigena Gould, 1851 – 4 faj
Aulacorhynchus Gould, 1835 – 11 faj
arasszári (Pteroglossus) Illiger, 1811 – 14 faj
Ramphastos Linnaeus, 1758 – 8 faj; típusnem
Selenidera Gould, 1837 – 6 faj

Képek

Vörösfarkú arasszári (Pteroglossus erythropygius)
Bodrosfejű arasszári (Pteroglossus beauharnaesii)
Feketecsőrű tukán (Ramphastos vitellinus)

Jegyzetek

↑ Simpson, S. F., & Cracraft, J. (1981). The phylogenetic relationships of the Piciformes (Class Aves). The Auk, 481-494.
↑ LL Short, JFM Horne (2002) Family Capitonidae (barbets). in del Hoyo J., Elliott A. & Christie D.A. (2004) Handbook of the Birds of the World. Volume 7. Jamacars to Woodpeckers Lynx Edicions, Barcelona ISBN 84-87334-37-7
↑ Charles Sibley|Sibley, Charles Gald & Jon Edward Ahlquist|Ahlquist, Jon Edward (1990): Phylogeny and classification of birds. Yale University Press, New Haven, Conn.
↑ Moyle, R. G. (2004). Phylogenetics of barbets (Aves: Piciformes) based on nuclear and mitochondrial DNA sequence data. Molecular phylogenetics and evolution, 30(1), 187-200.

Források

ITIS szerinti rendszerbesorolása
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek egy része
Vigors, N.A. 1825. Sketches in ornithology; or, observations on the leading affinities of some of the more extensive groups of birds. The Zoological Journal 2: 37–70; 182–197; 368–405. BHL Reference page.
Vigors, N.A. 1825. Observations on the Natural Affinities that connect the Orders and Families of Birds. Transactions of the Linnean Society of London 14(3): 395-517. BHL