A római koriTrierben(Augusta Trevirorum) már a 2. században jelentős keresztény közösség élhetett, melyről a keresztényüldözések vértanúinak sírkövei tanúskodnak. A város Gallia Belgica provincia fővárosa volt, ám jelentősége akkor nőtt meg igazán, amikor Nagy Konstantin császári székvárossá tette. Ezt követően gyors fejlődésnek indult a környék és hamarosan a kereszténység egyik központjává is vált. Ebben nagy szerepe volt a császár édesanyja, Szent Ilona bőkezű adományainak is. Valószínűleg ő adományozta azt a császári palotát is, amely a későbbi bazilika alapjául szolgált. A trieri püspököket a 3. századtól ismerjük, noha elképzelhető, hogy már korábban is püspöki székhely volt. A Római Birodalom felbomlásával Trier is elveszítette politikai jelentőségét, azonban egyházi szerepe a népvándorlás korában is megmaradt. A frankok idején a provincia primátusáért a reimsi püspökkel vetélkedett, a 9. század elejére (legkésőbb 811-re) pedig már érseki ranggal bírt. Az egyháztartományhoz ekkor Metz, Toul és Verdun, később még Nancy és St. Dié püspökségei tartoztak. A birodalomfelosztása azonban szétzúzta Trier hatalmát: a birodalommal együtt az egyházmegyét is három részre osztották, s önállóan egyik rész sem volt elég erős.
Trier városa a létrejövő Német-római Birodalom része lett, itt azonban a kölni és a mainzi érsek jóval nagyobb hatalommal rendelkezett. Ezzel együtt a trieri érsek világi hatalma és szerepe is növekedni kezdett. Ennek fontos állomásaként az érsek birodalmi hercegi rangot kapott. Fontos megjegyeznünk hogy innentől elválik a világi és egyházi értelemben vett Trieri Érsekség. Előbbi területe jóval nagyobb volt, ám csak az egyházszervezet tekintetében tartozott az érsek felügyelete alá. Ezzel szemben utóbbi, a Trieri Választófejedelemség élén világi uralkodóként állt az érsek, noha ez jóval kisebb területet jelentett. Mindemellett Trier lett a harmadik egyházi választófejedelem (Mainz és Köln mögött), akik a négy világi választófejedelemmel együtt jogosultak voltak részt venni a császár megválasztásában. a 13. századtól a Burgundia főkancellárja címet is viselte, ez azonban elsősorban tiszteletbeli méltóságot jelentett.
Mondernkor
A trieri érsek a Mosel folyó mentén TriertőlKoblenz városáig kapott birtokokat, melyeket a 19. századig mint világi uralkodó kormányzott. A francia forradalmat követő szekularizációs hullám Triert is elérte: 1801-ben a választófejedelemséget felszámolták, érseki hatalmától is megfosztották. 1802-ben a Szentszék és Napóleon között létrejött konkordátum alapján új főpásztort ültettek az ekkor már csak püspöki hatalommal bíró trieri székbe. 1821-ben újra megváltoztatták az egyházmegye határait, valamint beosztották a Kölni érsek alá. A Kulturkampf idején sorozatos támadások érték az egyházmegyét a kormányzat részéről, a legsúlyosabb csapás a püspök letartoztatása volt 1874-ben.
Egyházszevezet
A mai egyházmegye Rajna-vidék-Pfalz és Saar-vidék északnyugati részén, közel 13.000 km²-en terül el. 32 espereskerületében 887 plébánia működik.