A titánbuzogány (Amorphophallus titanum) a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó növényfaj, melyet egyszerűen óriáskontyvirágnak[2] is hívnak. Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán.[3]
Elnevezése
A latin név a görög amorphosz (formátlan), phallosz (pénisz) és titan (óriás) szavakból származik.
Elterjedése
Eredeti élőhelye Szumátra nyugati része, de mára a trópusokon többfelé ültetik.
Megjelenése, felépítése
A föld alatti gumó tömege gyakran 50–75 kilogramm.[4][5]
A buroklevéllel körülvett torzsavirágzat magassága több mint két méter. A legnagyobb méretű – 2,94 méter magas – virágzatot 2005-ben a stuttgarti Wilhelma botanikus kertben mérték.[4] A legnagyobb feljegyzett gumó a Királyi Botanikus Kertekhez tartozó Walesi hercegné-házban volt; pihenő állapotban 91 kilogrammot nyomott.[6]
Életmódja, termőhelye
A virág erős bűzt, dögszagot áraszt, amivel egyrészt elriaszt sok kártevőt és embert, másrészt magához vonzza a virágot beporzó legyeket. Szumátrán a föld alatti gumóját élelmiszerként használják. Számos mérsékelt égövi botanikus kertben megtalálható.[3]
Virágzás után a gumóból kihajt egy új levél, amely egy kisebb fa magasságát éri el. Ez idővel elfásul, a teteje három részre oszlik, és belőle több kisebb levél nő ki. Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles lehet. Az elfásult levél minden évben elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe — közben a gumó körülbelül 4 hónapig pihen.
Felhasználása
Sok keményítőt tartalmazó[7] gumóját Szumátrán sütve vagy főzve eszik. Számos mérsékelt égövi botanikus kertben megtalálható.[3]
Képek
Jegyzetek
|
---|
Amorphophallus titanum | |
---|
Conophallus titanum | |
---|