Leggyakrabban nedves, árnyékos, jól szellőző, kötött-, kissé savanyú talajú lombhullató-, vagy tűlevelű erdőkben, szerves anyagban, korhadó farönkökön, faforgácson, avarban találhatóak meg. Egyre gyakrabban parkokban, kertekben, mulcsozott virágágyásokban, nyílt mezőgazdasági területeken, vagy jó csapadékellátottságú réteken is.[18][38][39]
Külleme a gombáktól általában megszokott külsőtől nagyon eltérő.
Fejlődése a talajban kezdődik, majd kiemelkedve a talajba kissé besüllyedő, gombafonalakkal (micélium) rögzített, népies nevén boszorkánytojásban folytatódik, melynek felülete sima, és barnafoltos, szürkés-, vagy fehéresrózsaszín burok (peridium) fed. Mérete 2,5-4 cm, magassága 3-6 cm, puha, kissé hengeres, tojásformájú, enyhén nedves tapintású, kettévágva egy kocsonyás rétegben a kemény termőtest rózsaszínes kezdeti stádiuma látható.[41][42][43]
Éretten a burok (exoperídium) felszakad, és egytőről eredő, 4-8 darab, 5-10 cm hosszúságú narancs- vagy skarlátvörös, feketés mintázatú, polipkarokra emlékeztető képződmények emelkednek ki belőle. A törékeny karok szerkezete méhsejtszerű, kezdetben össze vannak nőve hegyes csúcsuknál, de fejlődésük során szétválnak és csillagszerűen hajolnak széjjel a föld felé.
A karok belső felületén sötétzöldes, barnás színű nyálkaréteg (gleba) található, melyben a gomba spórái úsznak.[17][18][41][44]
A termőtest alján fehéres bocskor található, mely a burok maradványa.[19]
A burokból egy maximum 2 cm-es "tönkrész" marad.[45]
A spórák hengeres alakúak, hosszúkásak, sima körvonalúak, méretük 3,5-5,5 x 1,5-2,0 µm.[46]
Szaporodása
Nemcsak külseje miatt egyedi ez a gombafaj, hanem sajátos szaporodási módja is ritkaságnak számít a gombák között, mivel spóráinak terjesztése nem a szél, hanem a rovarok (általában döglegyek) útján történik.
Vöröses színe és rothadó húsra emlékeztető szaga odacsalogatja a rovarokat, melyek a spórákat tartalmazó nyálkából esznek, közben testükre tapad a spóra, amit távozásukkor magukkal visznek. Mivel egyetlen gombát akár több száz rovar is meglátogathat, így a szaporodásnak ez a módja nagyon hatékony.[20]
Fogyaszthatósága
Nem mérgező, de az ehetetlen kategóriába sorolják élvezhetetlensége miatt. Szaga és íze a rothadó élelmiszerre hasonlít.[30]
Kinyílás előtti állapotban, a boszorkánytojás a zselatin rétegtől megtisztítva, felszeletelve, megsütve fogyasztható.[44]
A nyers tojásokat néhány országban csemegének tekintik.[47]
Veszélyeztetettsége
Korábban fenyegetettként tartották számon,[29] manapság viszont sikeres szaporodásuknak köszönhetően a világ egyre több területén jelennek meg és terjednek tovább.[17]
A Pseudocolus fusiformisnak csak 3 vagy 4 karja van,[41]
ezek a karok vékonyabbak, általában nem válnak szét egymástól, hanem a csúcsukon összenőve maradnak.[25]
Az Aseroe rubra hasonló méretű, mint a tintahalgomba, de a spórák a középpont körül helyezkednek el, a karok dombornyomottak[49] a csúcsuk felől behasadtak,[18] törzse hengeres.[50]
.jpg)
