„Édesapám katonaorvosként meghalt, s az addig önfeledten boldog és vidám édesanyám kétségbeesetten menekült vissza nagyapámék házába a két pici árvával, öcsémmel és velem. Szlovákiaiak lettünk, szlovák elemibe kellett iratkoznom. Egyetlen szót sem értettem. Harmadiktól magyar iskola, sok szlovák- és oroszórával... 1959-ben magyar érettségi. Ekkor vettek fel Pozsonyba a Művészetek Főiskolájára, amit vörös diplomával végeztem el, szlovákul. 1963-ban a komáromiMagyar Területi Színházhoz kerültem. Igazi anyaszínházam lett, ahol jobbnál jobb szerepeket kaptam. Shakespeare Júliája lendített át Budapestre, a ligeti Körszínházba, Dante: Isteni színjátékához, Kazimir Károly meghívására. Itt, az első próbán ismerkedtem meg Gosztonyi Jánossal, aki író, színész, rendező, tanár, férjhez mentem hozzá.”
A szakmai életrajzának állomásai: 1963-tól Magyar Területi Színház, (Komárom) színésznője. 1969-től Budapesten él: Thália Színház (vendégjátékok). 1976-tól a Radnóti Színpad tagja volt. A Magyar Televízió irodalmi műsoraiban versmondóként is láthatták a nézők. 1990-től szabadfoglalkozású színművésznő. Vendégként fellép a Komáromi Jókai Színházban. A Vertigo Szlovák Színháznál szlovák nyelvű szerepekben játszik. Tanítással is foglalkozik. 1990-től a Pozsonyi Színművészeti Főiskola magyar művészi beszéd tanára. Egyetemi doktorátusát is a beszéd témaköréből írta. 1997-től a Budapest Bábszínház stúdiójának beszéd tanára, de más színitanodákban is tanít.
Magánélete
Férje (1969–2014): Gosztonyi János Jászai Mari-díjas színész, rendező érdemes művész, drámaíró, egyetemi tanár.
Gyermeke: Gosztonyi Balázs
