Ternopil Ukrajna nyugati részén, a Podóliai-hátságon, a történelmi Galícia régióban helyezkedik el, a Dnyeszter bal oldali mellékfolyójának, a Szeretnek a partján (nem keverendő az Észak-Bukovinában eredő és a Duna bal oldali mellékfolyóját képező Szerettel, bár ukránul mindkét folyót Серет-nek hívják). A városon folyt át a Rudka patak is, amely azonban a 19. században kiszáradt.
Tengerszint fölötti átlagos magassága 320 m, legalacsonyabb pontja 298 m (a Szeret-part), a legmagasabb pedig 374 m.
Éghajlata mérsékelt kontinentális, a nyár meleg és esős, a tél enyhe. Az átlaghőmérséklet a januári –5°C és a júliusi +19°C között változik. Az átlagos évi csapadékmennyiség 520–600 mm. A maximális hőmérsékleti rekord +38°C (2007. július 18.), a minimális pedig –34°C.
Története
Ternopilt 1540-ben alapította Jan Tarnowski lengyel hetman, miután I. Zsigmond király április 15-én kiadott oklevelében engedélyt adott rá és neki adományozta a városkörnyéki birtokokat. A város Tarnowskiról kapta eredeti (Tarnopol) nevét, bár van olyan elképzelés is, hogy a Тернове поле (tüskemező) ukrán kifejezés áll az elnevezés hátterében. A hetman erődöt épített itt, melyet podóliai és vörösoroszországi katonákkal töltött meg. 1548-ban a település városjogot kapott, a gyorsabb betelepülés érdekében lakosai 15 évre adó- és 20 évre vámmentességet kaptak; ezenfelül évente háromszor vásárt tarthatott. A 16-17. században a krími tatárok több alkalommal kifosztották a települést, a 17. század közepén pedig Bohdan Hmelnickij kozákjai szállták meg három ízben is.
A szovjetek által felrobbantott római katolikus katedrális
1772-ben, Lengyelország első felosztása után Tarnopol Ausztriához került. 1783-ban a város a Tomaszówi körzet székhelye lett, amelyet aztán Tarnopoli körzetté neveztek át. A napóleoni háborúk idején, 1809-1815 között Oroszország tartotta megszállva Tarnopolt. 1820-ban megnyílt a város első gimnáziuma, 1844-ben pedig I. Ferdinánd császár rendelete alapján Tarnopol szabad várossá vált és saját címert kapott. Az 1848-as forradalom idején Tarnopolban is megalakult a lembergi Legfelsőbb Rutén Tanács helyi bizottsága. A vasút 1870-ben ért a városba, 1898-ban pedig megnyílt az ukrán gimnázium.
Tarnopol a galíciai zsidóság egyik központja volt, már megalapítása után nem sokkal 300 zsidó család élt itt. 1905-ben a város lakosságának majdnem a fele (14 ezer a 30 415-ből) volt zsidó.
Az első világháborúban Tarnopol 1914 augusztusától egészen 1917 júliusáig orosz megszállás alatt volt és a Tarnopoli katonai kormányzóság központjaként funkcionált. A kivonuló orosz csapatok kifosztották a várost és pogromokat rendeztek a zsidó lakosság között.
A Tarnopoli vajdaság
1918. novemberében ukrán nemzeti tanács vette át a hatalmat Tarnopolban és a város csatlakozott a Nyugatukrajnai Népköztársasághoz, amely a következő év januárjában beleolvadt az Ukrán Népköztársaságba. 1919 júliusában Lengyelország elfoglalta Galíciát és Tarnopol egészen 1939-ig az ország része maradt. Kivétel ez alól az 1920 júliusa és szeptembere közötti két és fél hónap volt, amikor a szovjet Vörös Hadsereg szállta meg a területet és Tarnopol fővárossal létrehozták a rövid életű Galíciai Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1921-ben Tarnopol lett a hasonló nevű lengyel vajdaság székhelye, melyhez 17 járás tartozott.
A második világháború kitörése után Tarnopolt 1939. szeptember 17-én megszállta a Vörös Hadsereg és decemberben az Ukrán SZSZK Tarnopoli területének székhelye lett.
1941-ben németek foglalták el Tarnopolt. A németek által felfegyverzett keresztény lakosok a helyi temetőben 500 zsidót mészároltak le. 1941 szeptemberében létrehozták a zsidó gettót, melyben a már a következő télen tömegesen haltak éhen vagy fagytak meg a lakosok. A gettóból 1942-1943-an öt alkalommal küldtek transzportokat a bełżeci megsemmisítő táborba. Mire a Vörös Hadsereg megérkezett, a gettó 12 ezer lakosából csak néhány száz maradt életben.
1944-ben, miután a szovjet csapatok visszafoglalták a németektől, a város nevét Ternopilre (oroszul Ternopol) változtatták.
1991. augusztus 24-e óta Ternopil a független Ukrajna Ternopili területének központja.
A 2001-es népszámlálási adatok szerint a lakosok anyanyelv szerinti megoszlása a következő volt: ukrán 94,8%, orosz 3,37%, belorusz 0,07%, lengyel 0,04%, örmény 0,02%, moldáv 0,02%, bolgár 0,01%, német 0,01%,
román 0,01%, magyar 0,01%. 1989-ben 91,2% mondta magát ukránnak, 7,1% orosznak, 0,5% pedig lengyelnek.
A lakosok többsége görögkatolikus. A második legnagyobb egyház az ortodox, és a római katolikus egyház is jelen van a városban.
Kultúra és oktatás
A görögkatolikus székesegyház
Ternopil Ukrajna fontos egyetemi városa. A helyi felsőoktatási intézmények a következők:
Volodimir Hnatyuk Ternopili Nemzeti Pedagógiai Egyetem
Ternopili Nemzeti Közgazdasági Egyetem
Ivan Puljuj Ternopili Nemzeti Műszaki Egyetem
Szociális és Információs Technológiák Ternopili Intézete
I. Ja. Gorbacsevszkij Ternopili Állami Orvostudományi Egyetem
Ternopili Kísérleti Pedagógusképző Intézet
Az Európai Egyetem ternopili fiókja
Ternopili Közgazdasági Intézet
Ternopili Kereskedelmi Intézet
A színházi élet központja a Tarasz Sevcsenkóról elnevezett Ternopili területi drámai színház. A városban 30 könyvkiadó és legalább 22 zene- és táncegyüttes működik.
Ternopil múzeumai:
Ternopili Helytörténeti Múzeum
Ternopili Területi Szépművészeti Múzeum
A Politikai Foglyok Emlékmúzeuma
Könyvtármúzeum
Az Ukrán Művészek Nemzeti Szövetségének művészeti galériája
Ivan Puljuj-múzeum
A városban több mint egytucatnyi - főleg heti megjelenésű - helyi sajtóterméket adnak ki; emellett három helyi tévé- és négy rádiócsatorna működik.
Látnivalók
Szent Kereszt-templom
Ternopilban öt ukrán nemzeti jelentőségű építészeti műemlék található:
A ternopili erőd, amelyet a város alapításakor kezdtek építeni és a 19. században kastéllyá alakítottak át
A 16. század végén épült pravoszláv Szent Kereszt templom, a város legrégebbi temploma
Az 1602-ben épült pravoszláv Krisztus Születése-templom
A 18. századi barokk stílusú görögkatolikus Szeplőtelen fogantatás székesegyház, volt dominikánus templom
A székesegyház melletti volt dominikánus kolostor
Egyéb szép történelmi épületek: Jozefita nővérek líceuma (ma területi ügyészség), tiszti kaszinó (ma városi tanács), Grabowski-villa (egyetemi könyvtár), vasútállomás, városi kórház (ma 5. sz. iskola), Osztrák-Magyar Bank (Nemzeti Bank), Podolsky szálloda (Ukrajna szálloda), reálgimnázium (I. Franko-középiskola), népiskola-társaság (irodaház), 2. lengyel gimnázium (4. sz. iskola), városi takarékpénztár (Szberbank), ipartanoda (szupermarket)
A városban 20 ukrán nemzeti hős vagy helyi jelentőségű személyiség szobrát állították fel, többek között Sztepan Banderának, Danyiil halicsi fejedelemnek, Ivan Frankónak és Tarasz Sevcsenkónak állítottak emléket.
Sport
"Riviera Beach"
A közgazdasági egyetem női röplabdacsapata, a Halicsanka Ternopil 2010-ben megnyerte az Ukrán Szuperliga bajnokságot.
A városnak két futballcsapata van, a Niva és az FC Teropil. A Niva az ukrán bajnokság első osztályában játszik.
Az EkonomUniverszitet-Energo kézilabdacsapat az ukrán szuperliga közepkategóriása, a BC Ternopil kosárlabdacsapat az ukrán első osztályban játszik.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Тернопіль című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
П. Білинський «Місто Тернопіль та єго околиця» (1894)
Шляхами Золотого Поділля (1960, 1970, 1983)
Б. Остап'юк «Давній Тернопіль» (1984)
Любомири Бойцун «Тернопіль у плині літ» (2003)
Ч. Бліхарський «Тернопіль, затриманий в кадрі пам'яті» (1992)
«Тернопіль у 1809–1945 роках» (1993)
«Тернополяни на старому батьківському шляху» (1994)
«Тернопільські збірки» (4 т., 1994–1997)
Театральна Тернопільщина. Бібліографічний покажчик // Уклад.: П. К. Медведик, В. Я. Миськів, Н. К. Іванко. — Тернопіль: Підручники і посібники, 2001
О. Гаврилюк, І. Крочак, О. Петровський. Тернопіль: сторінки минулого і сьогодення.— Тернопіль: Астон, 2010.— 120 с.; іл. ISBN 978-966-308-349-0
Місто Тернопіль // Тернопільщина. Історія міст і сіл / Тернопіль: ТзОВ «Терно-граф», 2014. — T. 1: А — Й. — 668 с., іл. — ISBN 966-528-197-6. — С. 283–342.
Tarnopol // Słownik geograficzny Królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich. — Warszawa: Filip Sulimierski i Władysław Walewski, 1892. — T. XII (Szlurpkiszki — Warłynka). — S. 187–194.
Tomasz Kunzek. Przewodnik po województwie Tarnopolskim (z mapą).— Rzeszów Libra PL, 2013.— 140 s.— S. 79-92.
.svg){kind=small}
