A tepui vagy tepuyDél-Amerika guyanai-pajzsán, elsősorban Venezuelában és Guyana nyugati felén emelkedő táblahegy vagy mesa. A tepui szó jelentése a Gran Sabana (nagy szavanna) régióban élő bennszülött pemon nép nyelvén: az istenek háza.
A tepuik nem csoportosan, hanem többnyire elszigetelten emelkedő képződmények, emiatt egyedülálló endemikus növény- és állatvilágnak adnak otthont. A legjelentősebb tepuik: Neblina, Autana, Auyantepui és a Roraima-hegy. Ezek jellemzően prekambrium kori kvarcos arenit típusú homokkőből állnak, és páratlan természeti látványosságként emelkednek ki a dzsungelből. Az Auyantepuiról zuhog alá a világ legmagasabb vízesése, az Angel-vízesés.
Morfológiája
A Roraima-hegy fennsíkja. A különös sziklaalakzatot az erózió hozta létreA Roraima-hegyA Kukenán-tepui a Roraima-hegyről nézveA Roraima-hegy meredek sziklafala
Ezek a táblahegyek egy hatalmas homokkő plató maradványai, mely egykor az Amazonas-medence és az Orinoco között az Atlanti-óceántól a Rio Negróig borította a kontinens gránitalapját. A földtörténeti korok során az erózió elkoptatta a platót, és a megmaradó kőzetből alakultak ki a tepuik.
Víznyelő a Roraima-hegyen
A Gran Sabana területén, Venezuela délkeleti, Brazíliával és Guyanával határos részén, ahol a tepuik száma a legnagyobb, 115 ilyen mesa emelkedik. A meredek emelkedésű sziklaképződmények akár 1000 méter magasságba is szökhetnek a környező síkság fölé. A hegytetőket sokféle erdő borítja, melyekben orchideák, broméliák és húsevő növények virágzanak.
A tepuik magassága 1000–3000 m.[1] Az Angel-vízesés, mely 979 méteres zuhatagával a világ legmagasabb vízesése, szintén egy tepuin ered.
Koruk miatt egyes tepuikon olyan felszíni és felszín alatti képződmények alakultak ki, melyek általában a karsztos területekre jellemzők, ahol a víz által jobban oldható kőzetek, például mészkő található. Itt található a világ legmélyebb kvarcit barlangja, a 671 méter mély Abismo Guy Collet. Egyes mesákon óriás víznyelők alakultak ki, melyek akár a 300 méteres átmérőt és a 300 m-es mélységet is elérhetik. A víznyelők a felszín alatti barlangok mennyezetének beszakadása következtében alakultak ki.
Flóra és fauna
A tepuik platója teljes mértékben elszigetelődött a környező erdőktől, ezáltal ökológiai szigetek jöttek létre rajtuk.[2] Magasságuk miatt klímájuk más, mint az alattuk fekvő erdőké. Fent hűvösebb a hőmérséklet, gyakoriak az esők, míg a tepui lábánál elterülő erdőkben trópusi, meleg és párás éghajlat uralkodik.
Az elszigeteltségbeli evolúció az évmilliók során endemikus növény- és állatvilág kialakulását eredményezte, melyet a tiszteletet parancsoló sziklafalak vágtak el a világ többi részétől. Egyes víznyelőkben olyan, csak az adott víznyelőre jellemző fajok élnek, melyek ezekben a „sziget a szigetben” képződményben fejlődtek ki. A tepuikat gyakran emlegetik a szárazföld Galápagos-szigeteinek is, mivel olyan fajok élnek rajtuk, melyek sehol máshol nam találhatók meg. A tepuik felszíne tápanyagban szegény, ami húsevő növények gazdag választékának kifejlődését eredményezte. Az időjárás mállasztotta sziklás fennsíkon nem alakult ki humuszréteg.
A feltételezések szerint a tepuikon élő endemikus fajok egy visszamaradott, hajdan gazdag növény- és állatvilágot képviselnek, mely vikariáns fajfejlődésen ment keresztül, amikor a földtörténet során a plató széttöredezett.[3] Ugyanakkor a legújabb tanulmányok szerint a tepuik nincsenek annyira elszigetelve, mint azt korábban gondolták. Például a levelibékák egyik endemikus neme, a Tepuihyla a tepuik kialakulása után alakult ki, miután az alföldön már elterjedtek.[4]
A tepuik, az „esőerdő feletti szigetek” nagy lehetőséget tárnak a kutatók elé, mivel számos olyan faj él rajtuk, melyeket még nem írtak le.[5] Egyes hegyeket csaknem egész évben ködpaplan borít. Ezeknek felszínét korábban csak radarral tudták felderíteni.
Sok tepui található a venezuelai Canaima Nemzeti Park területén. A parkot az UNESCO 1994-ben a Világörökség részévé nyilvánította, mivel egyedülálló természeti jelenségek és képződmények előfordulási helye.
Matawi Tepui, melyet Kukenán néven is ismernek, mivel ez a Kukenán folyó forrása. A hegyet a helyi pemon indiánok a „holtak helyének” nevezik.
Autana Tepui 1300 m-re emelkedik az esőerdő fölé. Egy különleges barlang húzódik a hegy egyik oldalától a másikig.
Ptari-tepui meredek sziklafalai miatt úgy vélik, hogy számos endemikus növény- és állatfaj található rajta.
Sarisariñama tepui: csaknem szabályosan kör alakú víznyelőiről ismert, melyek közül a legnagyobb 350 m átmérőjű. A víznyelőkben egyedülálló növény- és állatfajokból álló ökoszisztéma alakult ki.[2]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tepui című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Uwe George: Inseln in der Zeit. GEO - Gruner + Jahr AG & Co., Hamburg, ISBN 3-570-06212-0.
Roland Stuckardt: Sitze der Götter. terra - Heft 3/2004, Tecklenborg Verlag, Steinfurt.
