Tengerparti mamutfenyő

Tengerparti mamutfenyő
Tengerparti mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban
Tengerparti mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Mamutfenyőformák (Sequoioideae)
Nemzetség: Sequoia
Endl.
Faj: S. sempervirens
Tudományos név
Sequoia sempervirens
(D. Don) Endl.
Szinonimák
Szinonimák
  • Condylocarpus sempervirens Salisb. ex Carrière
  • Gigantabies taxifolia J.Nelson
  • Schubertia sempervirens (Lamb.) Spach
  • Sequoia pyramidata Carrière
  • Sequoia religiosa C.Presl
  • Sequoia taxifolia K.Koch
  • Steinhauera sempervirens (D.Don) Voss
  • Taxodium nutkaense Lamb. ex Endl.
  • Taxodium sempervirens D.Don
Elterjedés
A tengerparti mamutfenyő elterjedési területe
A tengerparti mamutfenyő elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tengerparti mamutfenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerparti mamutfenyő témájú médiaállományokat és Tengerparti mamutfenyő témájú kategóriát.

Sequoia sempervirens

A tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) a Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja is. Egyéb nevei: örökzöld mamutfenyő vagy parti mamutfenyő.

Régebben a lombhullató mocsárciprus (Taxodium) nemzetséghez sorolták, a sempervirens (örökzöld) nevet megkülönböztetésül kapta. Az angol redwood nevet – amit az óriás mamutfenyőre is használnak, és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. Először Juan Crespi ismertette – ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő, a cseroki törzshöz tartozó Sequoyahról a Sequoia nevet kapta.

Származása, elterjedése

Őshonos állományai az USA nyugati partjainál, Oregon állam délnyugati csücskében és Kaliforniában, a Nagymedve esőerdőben maradtak fenn kb. 1000 m tengerszint feletti magasságig.[1] Védelmükre 17 nemzeti parkot hoztak létre. A Humboldt Redwoods Állami Parkban élő Hyperion nevű fa a Föld ma ismert legmagasabb növénye.

Megjelenése, felépítése

A 2–2,5 cm hosszú, örökzöld tűlevelek felül sötétzöldek, a fonákjukon két világos színű sáv húzódik végig. A levelek két oldalt állnak a hajtáson, ezért a hajtás lapos.

Az összes környező fenyőfaj közül a mamutfenyők toboza a legapróbb. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. A tengerparti mamutfenyő ugyanis nem tudja ledobni a tobozait – ehhez kell a mókus és a bogár. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végigsöprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja.

A tengerparti mamutfenyő levelei
Tengerparti mamutfenyők a Redwood Nemzeti Parkban

Életmódja, termőhelye

Csapadék- és páraigényes. Tobozai az első évben beérnek. Fagyérzékeny; a Kárpát-medencében ültetni nem ajánlott.

Hasznosítása

Rokonánál, az óriás mamutfenyőnél jóval gyakoribb: bár sokat kitermeltek, nagy, háborítatlan állományai maradtak meg. Ez nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a telepeseknek egyszerűen nem voltak a hatalmas fák kivágására és feldolgozására alkalmas szerszámai. Fája igen ellenálló (az aranyásók által épített házak közül sok ma is áll), ezért az USA több területén is erdészeti művelés alá vonták: vasúti talpfának, házépítésre, furnér- és papírgyártásra használják. Különösen értékes az Agrobacterium tumefaciens fertőzése nyomán keletkező, rendellenes méretű alvórügyekből (burls) nyerhető, finom rajzolatú faanyag. Valamennyi kontinensen az arborétumok dísze.

Vasúti híd egyetlen fatörzsből

Kertészeti változatai

  • Henye parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Adpressa'
  • Kék parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Filoli'
  • Törpe parti mamutfenyő – Sequoia sempervirens 'Nana Pendula'

Jegyzetek

  1. Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 19. old.

Források

További információk