A tengerpartokon állandóan vízzel borított homokos vagy iszapostalajokon gyakori, sokszor a folyótorkolatok brakkvizében is megjelenik. Képes elviselni az ozmózisnyomás változását, amikor a torkolatoknál a víz sótartalma változik. A legtöbb faj évelő növény. E tengerifűféléknek zöld, szalagszerű leveleik vannak, amelyek 1 centiméter szélesek. Az ágas, fehérgyöktörzsből rövid szárak nőnek ki. A virágok a levelek tövénél helyezkednek el, a termés hólyagszerű, a vízzel sodródik.
A tengerifűmezők fontosak, mert megkötik a víz alatti talajt, és sok élőlénynek táplálékforrásul és búvóhelyül szolgálnak. A vadludak és vadrécék is szívesen legelik őket.
A Labyrinthula zosterae penész nagy károkat okoz a tengerifűfélék között, főleg a közönséges tengerifű(Zostera marina) esetében. Ha ez a penész megjelenik egy helyen, ottan erősen csökken a tengerifű-állomány, és mivel sok élőlénynek fontos ez a növény, ezek létszáma is megfogyatkozik.
Felhasználása
A Sonora-sivatag szélén élő seri indiánok fogyasztották ezeket a növényeket. A gyöktörzset és a levéltövet frissen vagy szárítva, tésztaként elkészítve ették. Az utóbbit téli fogyasztásra készítették. A seri nyelvben sok szó utal a növényre vagy gyűjtésére. Az április e nyelven „xnoois ihaat iizax”, azaz „a hónap, amelyen a tengerifű mag megérik”. Egyes helyeken a tengerifüvet a szarvashús füstölésére is felhasználták. Csomagolásra, matractölteléknek és házfedelekhez is használták, főleg a Barnegat-öböl térségben. Mára egy betegség következtében e térségben a tengerifű kipusztult, bár vannak jelei, hogy a visszatérhet.
Zostera tasmanica M.Martens ex Asch., Sitzungsber. Ges. Naturf. Freunde Berlin 1867: 15 (1867)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Zostera című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
