PROFILPELAJAR.COM

	Tarr Béla
	Tarr Béla a Sarajevo Film Fesztiválon A londoni férfi bemutatásakor
Született	1955. július 21. (69 éves); Pécs
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Hranitzky Ágnes
Szülei	Tarr Mari; Tarr Béla
Foglalkozása	filmrendező, forgatókönyvíró
Tisztsége	elnök (2022. szeptember 29. – , Freeszfe Egyesület)
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1981)
Kitüntetései	1982 - Balázs Béla-díj; 2001 - Gundel művészeti díj; 2003 - Kossuth-díj; 2005 - France Culture-díj (a legjobb külföldi rendezőnek járó díj); 2005 - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/; 2011 - Zsűri Nagydíja a 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (A torinói ló c. filmért); 2011 - Ezüst Medve a 61. Berlini Filmfesztiválon; 2011 - a Jeruzsálemi filmfesztivál életműdíja;
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tarr Béla témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Tarr Béla (egyértelműsítő lap).

Tarr Béla (Pécs, 1955. július 21. –) Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró.

2012-től a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke.

Élete

Édesapja id. Tarr Béla díszlettervező volt, többek között a Magyar Állami Operaházban, édesanyja, Tarr Mari (született Huszt Mária; ? – 2023^[2]),^[3]^[4] a Madách Színház elismert súgónője.

Tarr Béla amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981–1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött.

1987-től működik együtt Krasznahorkai László regényíróval.

Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Tarr Bélát a Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.

2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában.

2011-ben pedig az utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve díjat a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon.

2022-től a Freeszfe Egyesület elnöke.^[5]

Munkássága

Tarr tizenévesen kezdett amatőr dokumentumfilmezéssel foglalkozni. Mialatt hajógyári munkásként dolgozott figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akik "kívülről behozott" emberként pénzt és nyersanyagot biztosítottak számára. 22 éves volt, mikor a stúdió pénzéből elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészket. Tarr eredetileg dokumentumfilmet akart csinálni egy kilakoltatott pesti családról, azonban a rendőrség nem engedte a helyszín közelébe. Ekkor döntötte el, hogy dokumentum-játékfilmet készít a témáról amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal (ami igencsak népszerűnek számított a "budapesti iskola" körében). Az amatőr költségvetésből, bármilyen fizetség nélkül hat nap alatt elkészített film egy csapásra ismertté tette a fiatal rendező nevét és a magyar dokumentarista film leghíresebb alkotásává vált.

Tarrt első filmje bemutatása után felvették a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol 1981-ben végzett. Főiskolai évei alatt leforgatta a bemutatkozó filmjéhez hasonló, szintén dokumentarista stílusú Szabadgyalogot. Főiskolai vizsgafilmjeként elkészítette a Macbeth tévéjáték változatát Cserhalmi György főszereplésével. Szintén 1981-ben Tarr több más fiatal filmessel megalapította a Társulás Filmstúdiót, melynek feloszlásáig (1985-ig) tagja.

1982-ben forgatta Tarr a még mindig dokumentarista stílusú, de immár profi színészeket felvonultató Panelkapcsolatot (melyben Koltai Róbert és felesége Pogány Judit egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait ábrázolták), 1984-ben készült az Őszi almanach, színes nagyjátékfilm, mely a rendező első eltávolodása a realizmustól, szándékosan szürreálisabb, stilizáltabb alkotás.

Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy virágzó munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tíz perces) snittek, meghatározóvá váltak a rendező művészetében. Ezen filmek időrendi sorrendben a következőek: Kárhozat, Szürkület, Sátántangó, Szenvedély, Werckmeister harmóniák, ... (nagy szünet egy "hiányzó" Fehér György film: Tarr Béla bevezetője Fehér György filmjeihez, illetve Maár Gyula: Töredék című fekete-fehér alkotása, amely Tarr Béla TT Filmműhelye nélkül nem készülhetett volna el...) ..., A londoni férfi, és – nyilatkozata szerint – utolsó filmje, A torinói ló.

2017-ben A világ végezetéig címmel interaktív kiállítást rendezett Amszterdamban. A nyolc fejezetből álló vizuális utazás olyan címeket visel, mint a kerítés, a fa, ablakok, gyerekek, konyha, nyitányok, napfogyatkozás és Mohamed. Noha könnyen kapcsolatba lehetne hozni a menekültek és Európa viszonyával, a kiállítás semmiképpen sem a migrációs kérdésről szól, hanem az emberi méltóságról. Az összeállításhoz alapvetően korábbi filmjeiből mazsoláz, de a kiállításra egy egészen új jelenetet, vagyis "rövidfilmet" is forgatott, rendezett Muhamed címmel. Tarr Béla szerint a kiállítás teljes eddigi életművét sűríti magába, foglalja össze.

2019-ben a Bécsi Ünnepi Hetek keretében mutatják be Tarr Béla új "nem-filmjét", a Hiányzó embereket. Legújabb kísérleti alkotása a hajléktalanságról és a kirekesztettségről szól. "Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről.” – mentegetődzik az életművét már lezárt rendező.

Fogadtatása

Gus Van Sant-ra saját bevallása szerint nagy hatással van Tarr művészete.^[6] Tervezte a Sátántangó kockáról kockára való újraforgatását is színes verzióban.

Díjai, elismerései

Balázs Béla-díj (1982)
Gundel művészeti díj (2001)
Kossuth-díj (2003)
France Culture-díj – a legjobb külföldi rendezőnek járó díj (2005)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (2005)
Párhuzamos Kultúráért díj (2009)^[7]
Zsűri Nagydíja a 61. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (A torinói ló c. filmért) (2011)
Ezüst Medve a 61. Berlini Filmfesztiválon (2011)
a Jeruzsálemi filmfesztivál életműdíja (2011)
Hazám-díj (2020)^[8]
Tiszteletbeli Európai Filmdíj (2023)^[9]
Prima Primissima díj (2023)
a Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál életműdíja (2024)^[10]

Filmjei

Mihályfi Imre: Ivan Iljics halála (1965) – színész
Vendégmunkások (amatőr dokumentumfilm, 1973) – elveszett
Az utcaember (amatőr dokumentumfilm, 1975) – elveszett
Tripoliszban kilakoltatnak egy munkáscsaládot... (dokumentumfilm-terv, 1976) – ebből lett később a Családi tűzfészek
Dárday István: Filmregény (Három nővér) (dokumentarista játékfilm, 1977) – szereplőválogató
Mihók Barna: Cigányok – tudósítások egy élethelyzetről (dokumentumfilm, 1978) – szerkesztő
Cine Marxisme (rövidfilm, vizsgafilm, 1979)
Családi tűzfészek (játékfilm, diploma-vizsgafilm, 1979)
Hotel Magnezit I-II. rész (rövidfilm, vizsgafilm 1980) – II. rész elveszett
Dárday István: Harcmodor (játékfilm, 1980) – szereplő
"Diplomafilm" (rövidfilm, vizsgafilm, 1981) – a Panelkapcsolat című filmjének az előtanulmánya
Macbeth (rövidfilm, 1981) – elveszett
Szabadgyalog (1981) (munkacíme: Szabadcsoport, Földfolt)
Macbeth (tévéfilm, 1982)
Panelkapcsolat (1982)
Bódy Gábor: A kutya éji dala (1983) – színész
Őszi almanach (1984)
Jancsó Miklós: Szörnyek évadja (1987) – színész
Kárhozat (1987)
Hat bagatell (szkeccsfilm, 1989) (epizód: Hotel Magnezit 1980) – összeállította: Fehér György
Fehér György: Szürkület (1990) (munkacíme: Utak) konzultáns
City Life (szkeccsfilm, 1990) (epizód: Az utolsó hajó)
Az utolsó hajó (rövidfilm, 1990)
Sátántangó (1994)
Petőfi Sándor: Álmaim (rövidfilm, 1995)
Utazás az Alföldön (rövidfilm, 1995)
Szenvedély (1998) – forgatókönyv
Werckmeister harmóniák (2000)
Tarr Béla bevezetője Fehér György filmjeihez (portréfilm, 2001) – ez később In Memoriam Fehér György címmel került vetítésre
A Tarr... (portréfilm Tarr Béláról, 2001)
Európa-képek (szkeccsfilm, 2004) (epizód: Prológus)
Prológus (rövidfilm, 2004)
Maár Gyula: Töredék (játékfilm, 2007) – producer
A londoni férfi (2007)
A torinói ló (2011)
Magyarország 2011 (szkeccsfilm, 2011) – producer
Muhamed (rövidfilm, 2017)
Hiányzó emberek (rövidfilm, 2019)
A bárány (2021) - producer

Szakirodalom

Féjja Sándor: Alkotói portré: Tarr Béla (Budapest: Magyar Filmintézet) kézirat ké.390.9.
Családi tűzfészek (szerk. Erdélyi Z. Ágnes) (Budapest: BBS, 1979) p. 44.
Szabadgyalog (szerk. Gervai András) (Budapest: Mafilm Objektív Stúdió – MOKÉP, 1982) p. 44.
Kárhozat (szerk. Komár Erzsi) (Budapest: Magyar Filmintézet – MTV – MOKÉP, 1988)
Sátántangó (Budapest: Budapest Film, 1994) p. 64.
Metropolis – Tarr Béla-különszám (Metropolis 1997/nyár)
Jytte Jensen: Béla Tarr / Tarr Béla (Budapest: Magyar Filmunió, 2001)
Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ (in: uő.: A film szerint a világ – tanulmányok, Budapest: Palatinus, 2002)
Bikácsy Gergely: A reménytelenség vígasza – Tarr Béla (in: Zalán Vince (szerk.): Magyar filmrendezőportrék, Osiris Könyvtár – Film, Budapest: Osiris, 2004) pp. 5–32.
Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Budapest: Francia Új Hullám Kiadó, 2011)
Filmszem – Tarr Béla különszám (Filmszem 2011/3.)
Filmszem – Tarr Béla különszám – Újratöltve (Filmszem 2012/2.)
Kővári Orsolya: Árnyékvilág. Tarr Béla retrospektív (Sprint Filmkönyvek 1. kötet; Budapest: Sprint Kiadó, 2012)
Jacques Ranciére: Utóidő. Tarr Béla filmjeiről (Elmegyakorlatok; Budapest: Műcsarnok, 2013)
Kovács András Bálint: A kör bezárul. Tarr Béla filmjei (Budapest: XXI. Század Intézet, 2013)
Kovács András Bálint: The cinema of Béla Tarr. The circle closes (A kör bezárul. Tarr Béla filmjei); London–New York, Wallflower Press, 2013 (Directors' cuts)
TARR – 60 (Budapest: Underground Kiadó, 2016)
Pentelényi László (szerk.): Az arcok iskolája – Találkozás(ok) Fehér György operatőr-rendezővel (Szerzőifilmes Gondolkodók 1. kötet; Budapest: Francia Új Hullám Kiadó, megjelenés előtt [~2021.])

Hivatkozások

↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
↑ Kitti, Harnisch: Meghalt Tarr Mari (magyar nyelven). index.hu, 2023. március 15. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
↑ Tarrmari estje Békéscsabán. Magyar Teátrum Online, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
↑ Tarr Mari, egy legendás súgó Rimaszombatból. Rimavská Sobota, 2020. április 16. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
↑ Tarr Bélát választotta elnöknek a Freeszfe. filmhu - a magyar moziportál. (Hozzáférés: 2022. október 3.)
↑ Jones, Jenny: Gus Van Sant in the light of Béla Tarr. blogs.walkerart.org, 2008. március 17. [2012. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.) „I have been influenced by Béla Tarr’s films and after reviewing the last three works Damnation, Satantango, and Werckmeister Harmonies, I find myself attempting to rethink film grammar and the effect industry has had on it.”
↑ 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
↑ Zrt, HVG Kiadó: Csákányi Eszter, Spiró György és Tarr Béla az idei Hazám-díjasok között (magyar nyelven). hvg.hu, 2020. november 5. (Hozzáférés: 2020. november 5.)
↑ https://24.hu/kultura/2023/10/11/tarr-bela-tiszteletbeli-europai-filmdijat-kap/
↑ Életműdíjat kap Tarr Béla a tokiói filmfesztiválon (telex.hu)