Tarnóka (szlovákul: Trnávka) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
Gálszécstől 3 km-re nyugatra, az Eperjes-Tokaji-hegység keleti oldalán található.
Története
A falu Purustyán várának uradalmához tartozott, 1459-ben „Tharnoka” alakban említik először. 1478-tól a Semsey, 1487-től a Tarczay és más családoké. 1600-ban 7 ház állt a településen. A 17. század elején a terebesi uradalom része, majd 1637-től egy része a homonnai uradalomhoz tartozott. A 18. századtól a Kálnássy család és mások a birtokosai. 1715-ben 1 elhagyott és 7 lakott háza volt. 1787-ben 40 házában 208 lakosa élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TARNÓKA. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai Szemere, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitüek, fekszik Gálszécshez nem meszsze, mellynek filiája; határja hegyes, kavitsos, 3 nyomásbéli, zabot terem, erdeje kitsiny, szőleje nints; rét, és víz nélkűl szűkölködik.”[2]
1828-ban 34 háza és 276 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szécs-Tarnoka, orosz falu, Zemplén vmegyében, Gálszécs fil. 24 romai, 225 g. kath., 38 zsidó lak., gör. paroch. templommal, 268 hold szántófölddel. A gálszécsi urak birják. Ut. p. Vecse.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Tarnóka, tót kisközség 41 házzal és 192, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Gálszécs. Hajdan Torna néven Purustyán vár tartozéka volt. 1478-ban a Sempsei családot, 1487-ben pedig Tárczai Mártont és Jánost iktatják némely részeibe, melyeket a Széchiektől vettek zálogba. E században a Csapiak is birtokosai. 1500-ban Sztrithei Ozsvátot és Tárczai Jánost s 1506-ban Sempsei Ferenczet újabb részekbe iktatják. 1569-ben Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyei Pál a földesurai, kik e birtokra királyi adományt kapnak. Az 1598-iki összeírás Homonnai Drugeth Györgyöt és Bocskay Miklóst említi. 1637-ben Drugeth György újabb részekre kap királyi adományt s 1663-ban Bocskay Istvánt és Soós Jánost iktatják némely részeibe. A XVIII. század közepe táján még mindíg a Kálnássyak s a Bocskayak bírják. Majd a báró Fischer, a Szemere, a Kálnássy, Puky, Máriássy, Pekáry és a Panity családokat uralja. Ma már nagyobb birtokosa nincsen. A községet 1663-ban a pestisjárvány is meglátogatta. Határában sok kövesült fa található. Gör. kath. temploma 1700 körül épült.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott. 1944. november 26-án a falut a németek felgyújtották.
Népessége
1910-ben 194, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 175 lakosából 174 szlovák volt.
2011-ben 172 lakosából 169 szlovák.
2021-ben 172 lakosából 158 szlovák, 11 cigány, 3 ismeretlen nemzetiségű.[5]
Nevezetességei
- Görögkatolikus temploma a 18. század elején épült.
- Határában horgászatra és fürdésre is alkalmas tó található.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)
