Több mint húsz esztendőn keresztül vezette Kazincbarcikát, 1968. szeptember 1. és 1989. április 1. között töltötte be a tanácselnöki tisztséget.
A fejlesztő
Tanácselnöki tevékenysége alatt folytatódott Kazincbarcika mennyiségi és minőségi fejlődése, új minőségi jegyekkel gazdagítva a várost.
A mennyiségi fejlődést mintegy 6000 új lakás, hat általános és két középiskola (Egészségügyi és Óvónőképző Szakközépiskola, a 112. Számú Szakmunkásképző és Szakközépiskola), hat óvoda, két 120 fős bölcsőde, számtalan bolt, köztük méreteiben is olyan jelentősek, mint a Márka, a Tardona, a Sajó, az autóbusz-végállomásnál lévő ÁFÉSZ, a városi sportpálya melletti ABC-bolt, a Fő téri Domus áruház, műszaki bolt, gyógyszertár, orvosi rendelő, két postahivatal és a Fő téri „nagy” posta jelentette.
A lakóterületi parkokon és játszótereken kívül ekkor létesült a Jubileumi, a Fő téri, a Dimitrovgrád-, a Penyo Penyev-park (ma Kőrösi Csoma Sándor, illetve Déryné-park).
A város természeti, környezeti adottságaira építve elkészült a Csónakázó-tó, szintén nagy parkterülettel a környezetében; és jelentősen előrehaladt Herbolyán a bányatavak mellett a Minivadon építése.
Folytatódott a lakóépületek felújítása és korszerűsítése a Lenin (Egressy Béni) úton, a vezetékes gázellátás megvalósítása a Szabó Ervin úti lakásoknál megkezdve, majd a Május 1. úton és az Építők útján továbbhaladva.
Ebben az időszakban bontakozott ki és vált általánossá Kazincbarcikán a városszépítés, amely sokféle formában és akció keretében folyt, s amely nemcsak parképítésben és védelemben fejeződött ki, hanem az emberek természettel való kapcsolatának alakításában is.
Szintén ekkor alakult ki és honosodott meg néhány szokás és rendezvény, mint például az, hogy a városi párt-, tanácsi és társadalmi szervek vezetőtestületének tagjai kezdték el minden év tavaszán a városszépítési munkát, az óvodák, iskolák között évente megrendezett városszépítési és környezetvédelmi verseny, a pedagógusok 3 évenkénti országos tanácskozása, a kétévenként megtartott amatőr színjátszó fesztivál.
Mindezek révén Kazincbarcika országosan is ismertebbé és elismertté vált, aminek egyebek között a többször megszerzett Tiszta, virágos város cím és 1982-ben a Hild-János-emlékérem a bizonyítéka.
Közigazgatási szerepkörét tekintve változott a város státusa is. Kialakult a városkörnyéki igazgatási rendszer.
Tevékenységét 1984-ben Pro Natura Emlékéremmel jutalmazták.
Takács István nyugdíjba vonulása után sem lett hűtlen a városához. A Kazincbarcikáért való tenni akarás jegyében hívta életre 1989-ben a Barcikai Históriást. Így alakult ki egy érdekes, jól megírt folyóirat, amelynek célja Kazincbarcika városának és környékének sokoldalú, tudományos igényű ismertetése lett. A 2000-ig, tíz éven át megjelenő kiadvány hasznos útikalauza volt a város története, történelme iránt érdeklődőknek, amely nagy szolgálatot tett Kazincbarcika, a táj, a szülőföld megismerésében, megszerettetésében, és az érte való szolgálatban is.
.svg){kind=small}
_m%C3%A1solata.jpg)
