Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Székely Béla (egyértelműsítő lap).

Székely Béla
Magyarország pénzügyi népbiztosa
Hivatali idő 1919. április 3. – augusztus 1. (június 21-ig Lengyel Gyulával közösen)
Előd	Varga Jenő
Utód	Miákits Ferenc
Születési név	Weisz Béla
Született	1889. július 17. Budapest[1]
Elhunyt	1939. január 10. (49 évesen) Vlagyivosztok
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt
Foglalkozás	közgazdász politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Béla témájú médiaállományokat.

Székely Béla (1902-ig Weisz Béla,^[2] Budapest, 1889. július 17. – Vlagyivosztok, 1939. január 10.) banktisztviselő, kommunista politikus, a Forradalmi Kormányzótanács tagja.

Weiss Áron József és Gelb Cecília fiaként született magyarországi zsidó családban. Az 1900-as évek elején^{[m 1]} belépett az MSZDP-be, amelyben a baloldali ellenzékhez csatlakozott. A szakszervezeti mozgalomban ő szervezte a banktisztviselőket, s tevékenyen részt vett a KMP megalakításában, amelynek a kezdetektől fogva tagja volt. 1919. február 20-án a kormány utasítására a budapesti főkapitány, Dietz Károly Kun Béla és mások közt őt is letartóztatta. 1919. március 6-án szabadult.^[3] A Tanácsköztársaság idején helyettes pénzügyi népbiztos április elejéig (a helyettesi intézmény megszüntetéséig), majd április 5-től június 24-ig valódi pénzügyi népbiztos volt. 1919. május 3-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Ballagi Klárával, Bloch Artúr és Spitzer Eleonóra lányával.^[4] Később beválasztották a Szövetséges Központi Intéző Bizottságba. A diktatúra bukása után Bécsbe emigrált, ahol részt vett a KMP újraszervezésében, és tagja lett a párt ideiglenes intéző bizottságának. 1925-től 1930-ig a Szovjetunió bécsi, 1930 és 1933 között pedig berlini kereskedelmi kirendeltségének volt munkatársa. Berlini tartózkodása alatt Németország Kommunista Pártja munkáját segítette. 1933-ban a Szovjetunióba költözött, és a külkereskedelemben működött. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd kivégezték.

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. [Reprint kiadás]. Budapest, 1993, Hogyf Editio ISBN 963-8484-00-4
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. ISBN 963 09 0412 8  

• Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–1987. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. Budapest, 1987, Akadémiai Kiadó.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits Kiadó, 1996-,
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919 – 1929. (Bp., 1964).