Szomáliai cinege

Szomáliai cinege
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Cinegefélék (Paridae)
Nem: Parus
Faj: P. thruppi
Tudományos név
Parus thruppi
Shelley, 1885
Szinonimák

Melaniparus thruppi

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szomáliai cinege témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szomáliai cinege témájú kategóriát.

A szomáliai cinege[1] (Parus thruppi) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.[2]

Rendszerezése

A fajt George Ernest Shelley angol ornitológus írta le 1885-ben.[3] Jelenlegi besorolása vitatott, egyes szervezetek a Melaniparus nembe helyezik, Melaniparus thruppi néven.[4][5]

Alfajai

Két alfaja ismert: a P. t. thruppi (Shelley, 1885) Etiópiában, Szomáliában (kivéve az ország délkeleti részét) és Kenya északi részében él, valamint a P. t. barakae (F. J. Jackson, 1899), mely Ugandában, Kenyában, Tanzániában és Szomália délkeleti részén fordul elő.

Előfordulása

Etiópia, Kenya, Szomália, Tanzánia és Uganda területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi akácos erdők, cserjések és szavannák.[6]

Megjelenése

Testhossza 11,5-12 centiméter, testtömege 12 gramm.[3]

Életmódja

Rovarevő, különösen kedveli a darazsakat, bogarakat és rovarlárvákat.[3]

Szaporodása

Fészkét faodúkban rendezi be, a földtől 2,5-7 méter magasan. Februártól júniusig költ.[3]

Hivatkozások

  1. ↑ Nem hivatalos magyar megnevezés.
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  3. ↑ a b c d Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  4. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  5. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  6. ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)

Források

Külső hivatkozások