A sziklai pirók (Carpodacus puniceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Edward Blyth angol zoológus és ornitológus írta le 1845-ben, a Pyrrhospiza nembe Pyrrhospiza punicea néven.[3]
Alfajai
- Carpodacus puniceus kilianensis (Vaurie, 1956) - Nyugat-Kína
- Carpodacus puniceus humii (Sharpe, 1888) - délkelet-Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és a Himalája északnyugati része
- Carpodacus puniceus puniceus (Blyth, 1845) - a Himalája középső része és Tibet déli része
- Carpodacus puniceus sikangensis (Vaurie, 1956) - Közép-Kína déli része
- Carpodacus puniceus longirostris (Przewalski, 1876) - Közép-Kína [2]
Előfordulása
Bhután, Kína, India, Kazahsztán, Kirgizisztán, Nepál, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi magassági gyepek, sziklás környezetben. Magassági vonuló.[4]
Megjelenése
Testhossza 20 centiméter, testtömege 42-51 gramm.[5]
 A hím
|
 és a tojó
|
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
_(50630324347).jpg)
_(25766538428).jpg)
