Szent Kinga

Szent Kinga
Szent Kinga szobra a budapesti Belvárosi plébániatemplom mellett
Szent Kinga szobra a budapesti Belvárosi plébániatemplom mellett
özvegy
Születése
1224. március 5.
Esztergom
Halála
1292. július 24. (68 évesen)
Ószandec
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása1690
Boldoggá avatta: VIII. Sándor pápa
Szentté avatása1999. június 16.[1], Ószandec
Szentté avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapjajúlius 24.
Védőszentje ennekLengyelország, Litvánia,[1] sóbányászok[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Kinga témájú médiaállományokat.

Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda) (Esztergom, 1224. március 5. – Ószandec, 1292. július 24.) Árpád-házi királylány, magyar szent. IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje.[1]

Élete

IV. Béla és Laszkarisz Mária első gyermekeként született.[3][1]

Korán eljegyezték a Piast-házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemmel, akihez tizenöt évesen, 1239-ben feleségül is ment.[4] A házasság jó hatással volt a lengyel–magyar kapcsolatokra.[5] Szüzességi fogadalma hatására Boleszláv is örök tisztaságot fogadott (ún. Szent József-házasságban éltek[4]).[6][7]

A Szent Kinga által alapított pienineki vár falmaradványai

Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez,[1] ennek ellenére 1241-ben végigdúlták Lengyelországot is; a fejedelmi pár előbb a szepességi Podolinba, majd a Dunajec bal partján álló Csorsztin várába menekült.[3][1]

A tatárjárás után, 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, és az apjától kapott bányászokkal 1251-ben megnyittatta a wieliczkai sóbányákat.[3][1] Férje 1257-ben neki adományozta a Szandec nevű területet.[8][1] Kinga 1280-ban[8] (más források szerint 1273-ban[9]) klarissza kolostort alapított Ószandecben, de emellett másutt is kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett.[1] Kinga és Boleszláv buzgósága elősegítette Szent Szaniszló boldoggá avatását, melyre 1253-ban került sor.[3]

Férje 1279-ben elhunyt. Kinga ekkor klarissza apácaként az általa alapított ószandeci kolostorba vonult vissza húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Jolánnal együtt. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották. Az első templom 1285-ben épült. 1287-ben egy tatár betörés során az apácáknak Csorsztin várába kellett menekülniük; az ostromlókat Baksa Simonfia György magyar csapata futamította meg. A kolostort a tatárok feldúlták, az újjáépítést Kinga irányította. Itt hunyt el 1292-ben, 10 hónapnyi betegség után.[4][3][1]

Legendák

Kinga gyűrűje

Kinga sószobra a wieliczkai sóbányában

Egy legenda szerint amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba. Az egyik aknaszlatinai tárnában gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott (ún. főtt) sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a wieliczkai sóbányák megnyitásakor a bányászok az első kitermelt sótömbben megtalálták Kinga gyűrűjét.[3][1]

Kinga fésűje

Egy másik legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült Lengyelországba, és amikor a Pieninek-hegységhez ért apácatársaival, egy szalagot dobott a háta mögé, ami kanyargós folyóvá vált; így jött létre a Dunajec. Ezen a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak, ezért a fésűjét dobta háta mögé, amiből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni.[1]

A szentté avatás helyszíne, a szabadtéri oltár Ószandecben

Emlékezete

1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, öt évvel később pedig XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé tette. 1999. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa Ószandecben.[3][1] Ünnepe július 24.

Szülővárosában, Esztergomban és Budapesten is közterület (Kunigunda útja) viseli a nevét.[1]

Ószandecben a klarissza kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, melyben Szent Kinga kultuszának emlékei láthatók.[9] A kolostort körülvevő fal mellett áll az a székelykapu, amit Magyarország ajándékozott a városnak Kinga szentté avatása emlékére. A belvárostól fél óra sétára áll a fából épült szabadtéri oltár, ahol II. János Pál pápa 1999-ben szentté avatta őt.[10]

A Veszprém vármegyei Küngös településen az ország egyetlen Szent Kinga Római Katolikus temploma viseli nevét. 2013-ban szentelte fel Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek.[11] A templom elnevezése a község alapításáig vezethető vissza, mikor IV. Béla Kingának ajándékozta a területet.

Származása

Szent Kinga ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
32. II. Béla magyar király
 
 
 
 
 
 
 
16. II. Géza magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
33. Ilona magyar királyné
 
 
 
 
 
 
 
8. III. Béla magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
34. I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem
 
 
 
 
 
 
 
17. Eufrozina magyar királyné[12]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
35. Ljubava nagyfejedelemasszony
 
 
 
 
 
 
 
4. II. András magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{36}}}
 
 
 
 
 
 
 
18. Rajnald antiókhiai fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{37}}}
 
 
 
 
 
 
 
9. Châtillon Anna magyar királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
38. II. Bohemund antiochiai fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
19. Konstancia antiochiai fejedelemnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
39. Aliz antiochiai fejedelemné
 
 
 
 
 
 
 
2. IV. Béla magyar király[13]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{40}}}
 
 
 
 
 
 
 
20. Bertold isztriai őrgróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{41}}}
 
 
 
 
 
 
 
10. IV. Bertold merániai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{42}}}
 
 
 
 
 
 
 
21. Hedvig wittelsbachi grófnő[14]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{43}}}
 
 
 
 
 
 
 
5. Gertrúd magyar királyné[15]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{44}}}
 
 
 
 
 
 
 
22. III. Dedo lausitzi őrgróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{45}}}
 
 
 
 
 
 
 
11. Rochlitzi Ágnes[16]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{46}}}
 
 
 
 
 
 
 
23. Matild heinsbergi grófnő[17]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{47}}}
 
 
 
 
 
 
 
1. Szent Kinga
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{48}}}
 
 
 
 
 
 
 
{{{24}}}
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{49}}}
 
 
 
 
 
 
 
12. Manuél Laszkarisz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{50}}}
 
 
 
 
 
 
 
{{{25}}}
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{51}}}
 
 
 
 
 
 
 
6. I. Theodórosz nikaiai császár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{52}}}
 
 
 
 
 
 
 
{{{26}}}
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{53}}}
 
 
 
 
 
 
 
13. Jóánna Karátzaina
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{54}}}
 
 
 
 
 
 
 
{{{27}}}
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{55}}}
 
 
 
 
 
 
 
3. Laszkarisz Mária magyar királyné[18]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{56}}}
 
 
 
 
 
 
 
28. Andronikosz Angelosz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{57}}}
 
 
 
 
 
 
 
14. III. Alexiosz bizánci császár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{58}}}
 
 
 
 
 
 
 
29. Eufroszíni Kasztamonitu
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{59}}}
 
 
 
 
 
 
 
7. Angelosz Anna nikaiai császárné[19]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{60}}}
 
 
 
 
 
 
 
{{{30}}}
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{61}}}
 
 
 
 
 
 
 
15. Euphroszüné Dukaina Kamaterina
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{62}}}
 
 
 
 
 
 
 
{{{31}}}
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
{{{63}}}
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Árpád-házi Szent Kinga (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2012. július 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  2. ↑ Árpád-házi Szent Kinga szűz (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2020. július 23. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
  3. ↑ a b c d e f g Diós István: Árpád-házi Boldog Kinga (magyar nyelven). A szentek élete. Szent István Társulat / Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  4. ↑ a b c Kiállítás nyílik Árpád-házi Szent Kingáról (magyar nyelven). Múlt-Kor / MTI, 2013. március 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  5. ↑ Divéky Adorján.szerk.: Szekfű Gyula: Lengyelország történelmi fejlődése, A magyarság és a szlávok (magyar nyelven). Lucidus Kiadó [1942] (2000). ISBN 963 85 954 7 7. Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 6. 
  6. ↑ Boleszláv. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  
  7. ↑ Rieth József: Szemérmes Boleszláv (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház, 1997–1999. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  8. ↑ a b Man in the Pieniny (angol nyelven). Pienineki Nemzeti Park, 2014. (Hozzáférés: 2014. április 14.)
  9. ↑ a b Ószandec - Szt. Kinga (Stary Sącz) (magyar nyelven). Lengyelország Nemzeti Idegenforgalmi Honlapja, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  10. ↑ Must-sees (angol nyelven). Ószandec Turisztikai Információs Központ, 2014. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  11. ↑ Árpád-házi Szent Kinga-templom (magyar nyelven). miserend.hu. Virtuális Plébánia Alapítvány, 2013. november 13. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
  12. ↑ Miroslav Marek: Rurikids 8 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 25. [2013. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  13. ↑ Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  14. ↑ Miroslav Marek: Wittelsbach 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  15. ↑ Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  16. ↑ Miroslav Marek: Wettin 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 20. [2015. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  17. ↑ Miroslav Marek: Geldern-Heinsberg (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. március 30. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  18. ↑ Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  19. ↑ Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)

További információk