PROFILPELAJAR.COM

	Jolán
	Aragónia királynéja
	Uralkodási ideje
	1235 – 1251
Elődje	Kasztíliai Eleonóra
Utódja	Teresa Gil de Vidaure
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Árpád-ház
Született	1219 után; Esztergom
Elhunyt	1251. október 9.; Huesca
Nyughelye	Santa Maria de Vallbona;
Édesapja	II. András magyar király
Édesanyja	Courtenay Jolán magyar királyné
Házastársa	I. Jakab aragóniai király
Gyermekei	Jolán; Konstancia; Péter; Jakab; Ferdinánd; Sancha; Izabella; Mária; Sancho; Eleonóra
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jolán témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Árpád-házi Jolán aragóniai királyné, született Jolán magyar királyi hercegnő (latinul: Hioles de Hungaria, Regina Aragonum,^[1] katalánul: Violant d'Hongria, aragóniai nyelven: reina Biolant d’Aragón / Violant d’Hongría, spanyolul: Violante de Hungría; Esztergom, 1219 után – Huesca, 1251. október 9.)^[1] magyar királyi hercegnő, házassága révén Aragónia–Katalónia királynéja és Montpellier úrnője. Ismert még Jolánta néven is. A korabeli forrásokban „Jolench (okiratokban), Hyolens, Jolans, Hioles stb. néven ismeretes.”^[2]

Élete

Származása és gyermekkora

Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnő az 1219. év végén vagy utána^[2] született az esztergomi királyi várban II. András magyar király (1176–1235) és második felesége, Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császári hercegnő (1197–1233) egyetlen gyermekeként. Édesanyja francia főnemesi családból származott, amely a keresztes háborúk révén jelentős befolyásra tett szert, elsősorban a Szentföldön.^[3] Felmenői és távoli rokonai közé tartoztak a francia királyokat adó Capetingek. Courtenay Jolán halála után a király újranősült, így Jolán hercegnőnek összesen hat féltestvére volt, ebből ötnek az anyja a király első felesége, Merániai Gertrúd királyné, egynek pedig a harmadik feleség, Estei Beatrix. A magyar királyleány neve egyaránt előfordult Jolán és Jolánta formában is: az előbbi magyar eredetű, utóbbi ógörög és jelentése „ibolyavirág”.^[4]

Jolán hercegnő a magyar királyi udvarban nevelkedett. Édesanyja hatására az udvarban provence-i trubadúrok és vándorénekesek fordultak meg, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t.^[5] Ezenfelül sakkozni is kitűnően tudott, a játék egyik legkedveltebb időtöltése volt.^[6] A férjhezmenetelt jelentő jövőjéről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa I. Jakab aragóniai királyt választotta a magyar hercegnő jövendőbelijének, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-római Birodalommal szemben.^[7] Az aragóniai uralkodó a pápa határozatakor éppen válófélben volt első feleségétől, Eleonóra kasztíliai infánsnőtől. A kasztíliai hercegnő egyetlen fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, utána kolostorba vonult. A pápa közeli vérrokonság ürügyén felbontotta az első házasságot, az aragóniai király nagyvonalúan kárpótolta volt feleségét.^[8] Az aragóniai király és a magyar királyi hercegnő eljegyzését 1234-ben kötötték meg képviselők útján; a jegyesek egészen az esküvőig nem találkoztak egymással személyesen.

Házassága és gyermekei

Jolánta magyar hercegnő több száz fős kísérettel utazott el az esztergomi udvarból, ahonnan negyvenhat napi járóföldre volt Barcelona, az aragóniai udvar székhelye.^[8] Az esküvőre Barcelonában került sor 1235. szeptember 8-án tartották.^[2] II. András magyar király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba.^[5] Az aragóniai uralkodó nem maradt hűséges feleségéhez, több nemesasszonnyal is viszonyt létesített; ennek ellenére a király és Jolánta hercegnő viszonya a korabeli leírások alapján nem volt boldogtalan. A házasságból összesen tíz gyermek született:

Jolán (1236–1301), házassága révén Kasztília királynéja
Konstancia (1239–1269), házassága révén kasztíliai infánsné
Péter (1240–1280), később Aragónia királya, felesége Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő
Jakab (1243–1311), később Mallorca királya, felesége Esclarmonde de Foix
Ferdinánd (1245–1250), kisgyermekként elhalálozott
Sancha (1241–1256), apáca
Izabella (1247–1271), házassága révén Franciaország királynéja
Mária (1248–1267), apáca
Sancho (1250–1275), Toledo érseke
Eleonóra (1251–?), fiatalon elhalálozott.

Élete az aragón királyi udvarban

Jolánta aragóniai királyné hamar megtalálta helyét új otthonában és tökéletesen beilleszkedett. Kíséretébe rokona, Dénes főispán, Bertalan pécsi püspök, valamint kézművesek és magyar nemesek is tartoztak; előbbiek hatása érezhető az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen, utóbbiak részt vettek az arabok elleni harcokban, amiért is jelentős adományokban részesültek. A magyar királyleány életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny.”^[9] A királyné tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira.^[10] Valencia ostromakor is jelen volt, és részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon is. Az aragóniai király rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát, olykor még háborús ügyekben is. Egy korabeli feljegyzés szerint a valenciai erőd feladásakor – mikor a királyné egyébként ismét áldott állapotban volt – a mórok vezetője „bezárkózott vele [az aragóniai uralkodóval], valamint egy famulusával és a királynéval egy félreeső vendégfogadóban, hogy a megadás rendjét és részleteit tisztázzák. A dokumentumot a királyné is aláírta.”^[11] Valencia városa végül 1238. szeptember 28-án került keresztény kézre.

nHalála és emlékezete

1251 októberének elején Jolánta aragóniai királyné Huesca városában pihent, amikor valószínűleg valamilyen lázas betegséget kapott el. Magához hívatta férjét, és tollba mondta neki végrendeletét: eszerint a Santa Maria de Vallbona kolostorban kell majd eltemetni, férjének gondoskodnia kell királynéi udvartartásáról és kincseinek elosztásáról. Kérésére férje ezer szegény embernek adott ruhát és harmincezernek osztott ennivalót, valamint a királyné személyes vagyonából adományokat juttatott kolostoroknak és zárdáknak.^[12]

Jolánta magyar királyi hercegnő és aragóniai–kasztíliai királyné 1251. október 9-én hunyt el harmincas éveinek elején.^[1] Halála után több napig tartó búcsúceremóniákat tartottak. Földi maradványait végakaratának megfelelően a Santa María de Vallbona kolostorban (Real Monasterio de Santa María de Vallbona) helyezték el; később mellé temették betegápoló apácaként szolgáló leányát, Sancha aragóniai infánsnőt is. I. Jakab aragóniai király második felesége halála után feleségül vette Teresa Gil de Vidaure nemesasszonyt.

Jolán nagyon fontos szerepet játszik a katalán és aragóniai történelemben. A királyi párt Aragóniában és Katalóniában körmeneten ünneplik. Zaragozában, Aragónia fővárosában az egyetemi kampusz jogi kari oldalán, ahol az egyetemi klub bejárata is van, utca van róla elnevezve, szemben az Aragóniai Nemzeti Koncertteremmel.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Wertner 1892 446. oldal
↑ ^a ^b ^c Wertner 1892 444. oldal
↑ Bertényi 2009: 138. oldal
↑ Soltész 2002: 159. oldal
↑ ^a ^b Soltész 2002: 162. oldal
↑ Soltész 2002: 15. képmelléklet. „A királyi udvarok kedvenc időtöltése volt a sakk. Jolánta, I. Jakab aragóniai király felesége is kitűnően sakkozott.”
↑ Soltész 2002: 160. oldal
↑ ^a ^b Soltész 2002: 161. oldal
↑ idézi Soltész 2002: 163. oldal
↑ Soltész 2002: 163. oldal
↑ idézi Soltész 2002:164–165. oldal
↑ Soltész 2002: 165. oldal

Források

↑ Wertner 1892: 103. Jolán. In Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek: Pleitz Fer. Pál Könyvnyomdája. 1893. 444–446. o. = Történeti nép-és földrajzi könyvtár, 51.
Jolán. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

Soltész 2002: Soltész, István.szerk.: Gáspár Zsuzsa: Jolánta – egy sikeres élet, Árpád-házi királylányok Európában – Győztes és bukott csillagok, 1. kiadás, Gabo Kiadó, p. 159–166. o. (2002). ISBN 963-9237-90-6
Bertényi 2009: Bertényi, Iván.szerk.: Karádi Ilona: Imre és András királysága, Az Árpád-ház királyai – Nemzeti dinasztiánk három évszázada, 1. kiadás, Budapest: Officina Kiadó, p. 136–146. o. (2009). ISBN 978-963-9705-63-0