Apja halála, 1077 után nagybátyja, Szent László udvarában nevelkedett. 1091-ben már részt vett László horvátországi hadjáratában, s ő lett Horvátország hercege. 1095-ben azonban kénytelen volt elhagyni az országot, a horvát trónt utána Svačić Péter foglalta el.[3]
Konfliktusa Kálmánnal
Nagybátyja eredetileg őt szánta a következő magyar királynak, de az 1095-ös halála után kitört trónharcban mégis Álmos bátyja, Kálmán szerezte meg a koronát, s ő lett a király. Álmosnak a dukátus jutott.[2][4]
Álmos haddal vonult Kálmán ellen 1098-ban, de Várkonynál kibékültek egymással,[2] miután a főurak megtagadták az egymás elleni harcot.[4]
Kálmán 1105-ben ifjabb királlyá koronáztatta fiát, Istvánt. Ezzel újra kiváltotta Álmos haragját.[4]1105–1106 fordulóján a német-római császárhoz fordult, de nem kapott segítséget, ezért Lengyelországba ment. Sógora, III. Boleszláv lengyel fejedelem megtámadta Magyarországot, de miután a harcban alul maradt, békét kötött Kálmánnal.[2] Bár Álmos elfoglalta Abaújvárt, egyedül nem tudta megtartani, ezért behódolt bátyjának.
1107-ben jeruzsálemi zarándokútra ment, ezalatt Kálmán elvette tőle a dukátust. 1107–1108 fordulóján Álmos az általa alapított dömösi prépostság felszentelésekor állítólag merényletet kísérelt meg Kálmán ellen.[2]
Kálmán őrizet alatt tartotta öccsét, aki ez elől Passauba menekült, és ismét segítséget kért V. Henrik német-római császártól. A császári hadak szeptemberben Szvatopluk cseh fejedelemmel megtámadták Magyarországot. Miután Pozsonyt több hónapos ostrommal sem tudták bevenni, Henrik kibékült Kálmánnal.
1115 táján újabb összeesküvése vallott kudarcot. Kálmán ekkor Álmost, fiát (a későbbi II. Béla magyar királyt) és legfőbb híveiket[4] megvakíttatta. Ezután a dömösi prépostságban éltek száműzetésben.[2]
II. István uralkodása alatt
Álmos 1125 körül ismét összeesküvést szőtt, ekkor már II. István ellen, de ekkor sem járt sikerrel. Ekkor Bizáncba menekült, ahol szívesen fogadták és felvette a Konsztantinosz nevet. Ez volt az egyik fő oka az 1127–1129-es magyar–bizánci háborúnak, melyben a magyarok döntő csapásokat mértek a császári erőkre.[2]
↑ abcdefghijszerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Álmos 2., Korai magyar történeti lexikon, cikkszerző: Sebők Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest. 963 05 6722 9
↑szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Horvát–magyar kapcsolatok, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 963 05 6722 9
↑ abcdMarkó, László. szócikk: Kálmán, Könyves, A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub (2000). ISBN 963-14-0582-6
↑Benda Kálmán (főszerk.): Magyarország történeti kronológiája a kezdetektől 1526-ig. I. köt. Akadémiai Kiadó, 1983. 99. p.