Szasszafrász babérfa
Sassafras albidum,
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Babérvirágúak (Laurales) Család: Babérfélék (Lauraceae) Nemzetség: Sassafras Faj: S. albidum
Tudományos név
Sassafras albidum (Nutt.) Nees
Elterjedés
Elterjedése
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szasszafrász babérfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szasszafrász babérfa témájú médiaállományokat és Szasszafrász babérfa témájú kategóriát.

A szasszafrász babérfa (Sassafras albidum) nevezik még amerikai lázfa vagy orvosi szasszafrász néven is. A növény részeit a gyógyászatban hasznosítják és fűszernövényként is ismert. A fa 1500 m tengerszint feletti magasságig megtalálható és őshonos Észak-Amerika keleti részein, elsősorban dél Maine, dél Ontario, nyugat Iowa, Florida, valamint kelet Texas államokban.

Az APG-rendszer szerinti besorolása alapján a babérvirágúak rendbe tartozik a Babérfélék család tagjaként. Nemzetsége, a Sassafras sajnos kihalt egyeddel is rendelkezik, hiszen a †Sassafras hesperia ide tartozik. "Sassafras" néven elsőnek Nicolás Monardes orvos, botanikus nevezte a 16. században. Egyedei 10–15 m magasra megnövő lombhullató fák. Kérge hasadozott, az ágai simák, váltakozó állású fényes zöld elliptikus levelekkel. Leveleinek különleges formája felhívja magára a figyelmet, melyek lehetnek egyes, kettes vagy hármas osztásúak is.

Különösen szép az őszi lombszíne, mely narancstól a lángoló vörösig terjedhet. Virágai kétlakiak és sárgászöld színűek. A hattagú csésze a hímvirágokban kilenc porzót, míg a női egyedekben egy tojás alakú magházat vesz körül. A borsó nagyságú, csonthéjas termés hosszúkás, érett állapotban fekete színű és a kocsánya ilyenkor elhúsosodik.

A 20. század előtti szakirodalom gyógynövényként nagyobb szerepet tulajdonított neki, mint amire igazából használható. Fás részeit korábban fűrészáruként is hasznosították, erődítéseknél vagy a vasútépítések során. Nem tartozik az igazi fűrészáruk közé, de felhasználják bútorok és ládák készítésére is, mert fáját a rovarok nem bántják.^[1] Napjaink népszerűségét az biztosítja, hogy kedvelt lakója a dísznövénykerteknek és gyógynövényként továbbra is termesztik.

A szasszafrászolajat desztillációs úton nyerik ki a gyökérkéregből vagy a virágából. Ez felhasználható parfümök és szappanok készítésére. Az olaj egyébként tökéletesen alkalmazható szúnyogfélék és más rovarok távoltartására. Használták még fájdalomcsillapításra és fertőtlenítésre is. Az olaj szafrolt tartalmaz 75-80%-ban. Az Ecstasy néven ismeretes szintetikus partidrog egyik alapanyagát szintén a növényből kinyert szafroltartalmú olaj adja.^[2]

Szárított levelét, a kérgéből vagy a gyökérkéregből készült szárított háncsot felhasználják tea készítésére. A tea teljesen egészséges, azonban túlzott használata esetén a májat károsíthatja és növeli a daganatos megbetegedések lehetőségét. Túladagolása esetén hányást, sokkot, beszédzavart és legrosszabb esetben a vérkeringés központi megbénításával halált okozhat.^[3] A növény szárított levelét felaprítva fűszerként is használják. Híres étel a gumbó, a louisianai kreol konyha jellegzetes, rákból, csirkéből, zöldségből többféleképpen elkészíthető sűrű, csípős rizses levese, melynek ízesítésére használják fűszernövényként.^[4]

A fa gyökeréből kivont olajat felhasználják az USA-ban népszerű gyökérsör, a "root beer" nevű alkoholmentes üdítő készítésénél.^[5]

• 
  levélváltozat 1
• 
  levélváltozat 2
• 
  levélváltozat 3
• 
  Palánta
• 
  Virág
• 
  Kéreg
• 
  Gyümölcs
• 
  Őszi színei lombhullatáskor

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sassafras albidum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Gyógynövény