A szarvas bangó (egyes szerzők szerint önálló faj: Ophrys scolopax, mások szerint a pókbangó, illetve a poszméhbangó alfaja: Ophrys sphegodes var. scolopax, Ophrys holoserica ssp. scolopax (Cav.) H. Sund. (1975), Ophrys fuciflora ssp. scolopax (Cav.) H. Sund. (1980) ) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a kosborfélék (Orchidaceae) családjának bangó(Ophrys) nemzetségébe tartozó, Magyarországon fokozottan védett növény. A bangófajok besorolásának bizonytalanságát egyéb rendszertani nevei (például Ophrys scolopax Cav. subsp. cornuta (Steven) Camus) is jól tükrözik.
Szarvas bangó virága szembőlSzarvas bangó virága oldalról
20–50 cm magas, gracilis szárú faj. Tőlevelei hosszúkás-tojásdadok vagy lándzsásak.
Nyúlánk virágzatában 2–12, ritkábban húsz virág áll lazán. A külső és belső lepellevelek egyaránt rózsaszínűek, ritkán fehérek. A külső lepellevelek keskeny elliptikus-tojásdadok,
általában enyhén homorúan hátrafelé, ritkán előre hajlanak. Az oldalsó, belső lepellevelek 3–7 mm hosszúak, szőrösek. A gesztenyebarna-sötétbarna, olykor enyhén lilás, 6–15 mm hosszú, mélyen három karéjú mézajak hosszan előrenyúlik. A középső karéj a hátrahajló szélektől erősen domború, felülnézetben elliptikus, végig szőrös, csak a keskeny, sárgás szegélye csupasz. A világos szegélyű, barnás-lila, fémfényű rajzolat kiterjed a mézajak hátulsó részére, körülveszi az alapi mezőt, folytatódik az oldalsó karéjok öbleiben és néha a mézajak elülső részén is. Tövétől két „szarvacska” nyúlik hosszan előre (ezekről kapta a nevét), csúcsáról rövid, sárgás függelék lóg. Az oldalsó karéjok szétállók, sűrűn szőrösek, a tövüknél dudor. A mézajakdudorok feketések.
Életmódja
Száraz helyeken él, leginkább tölgyesek tisztásain. Május-júniusban virágzik.
