A szamárium a lantanoidák közé tartozó ritkaföldfém. A periódusos rendszer 62-es rendszámú tagja, atomsúlya 150,36, vegyjele Sm. Fényes ezüstszürke, enyhén kemény fém. Ahogy a legtöbb lantanoidának, a szamárium legstabilabb oxidációs száma +3. Léteznek szamárium(II) vegyületek is, ezek közül a legismertebb a szamárium-monoxid (SmO), a szamárium-jodid és a monokalkogenidjei: SmS, SmSe és SmTe. Élettani jelentősége kicsi. Enyhén mérgező.
Heinrich Rose német mineralógus a szamarszkit ásvány után nevezte el, ami Vaszilij Jevgrafovics Szamarszkij-Bihovec bányamérnökről kapta a nevét. Az első, a természetben is előforduló elem, amit személyről neveztek el, még ha közvetetten is.[3]
Habár a ritkaföldfémek csoportjához tartozik, a fém a negyvenedik leggyakoribb elem a földkéregben, gyakoribb, mint például az ón. Több ásvány is tartalmaz legfeljebb 2,8% szamáriumot. Ezek az ásványok megtalálhatók Kínában, az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában, Srí Lankán, Indiában, és Ausztráliában. A vezető szamáriumtermelő Kína.
Leggyakoribb felhasználási formája az erős kobalt-szamárium mágnes. Bár a neodímiumos mágnesek erősebbek, a kobalt-szamárium mágnesek még magas hőmérsékleten is megőrzik mágnesességüket. A szamárium-153 radioaktív izotópot a tüdő-, a prosztata-, a mell- és a csontrák kezelésére használják. A szamárium-149 jó neutronnyelő, ezért atomreaktorok szabályzórúdjaiba teszik. További alkalmazásai: katalizátor, radioaktív kormeghatározás, és röntgenlézer.
A szamáriumot először Jean Charles Galissard de Marignac svájci kémikus észlelte 1853-ban, didímia abszorpciós spektrumában. Paul Émile Lecoq de Boisbaudran francia kémikus izolált először szamáriumvegyületet szamarszkitból ((Y,Ce,U,Fe)3(Nb,Ta,Ti)5O16)kiindulva, 1879-ben. Szennyezett oxidot kapott, amiben az új elem jelenlétét Galissard de Marignac-hoz hasonlóan spektroszkópiailag azonosította, annak két kék, erőteljes abszorpciós vonala alapján.[4][5]Marc Delafontaine svájci kémikus 1878-ban jelentette be egy új elem felfedezését, amit decipiumnak nevezett el. 1881-ben azonban pontosította,[6] hogy az általa kapott anyag keverék, két elemből áll, és az egyik összetevő Lecoq de Boisbaudran szamáriumával egyezik meg. Később kiderült, hogy ez a szamárium is keverék, mert európiumot tartalmaz jelentős mennyiségben. A két oxidot 1901-ben Eugène-Anatole Demarçay francia kémikusnak sikerült szétválasztania. Elemi formában a fémet végül 1903-ban Wilhelm Muthmann német kémikus állította elő elektrolízissel.[7]
A szamarszkitot először az Uralban lelték fel, az 1870-es években más lelőhelyeket is felfedeztek, ami több kutató számára is hozzáférhetővé tette a fémet. V. J. Szamarszkij-Bihovec (1803–1870) az orosz Bányamérnöki Hadtest vezérkarának főnökeként engedélyezte a német Rose testvéreknek (Gustav és Heinrich) az Uralból származó minták tanulmányozását.[8][9][10] Boisbaudran az elemet szamáriának nevezte el, de a végződést később megváltoztatták, és a szamária nevet a szamárium-oxidokra használják az yttria, cirkónia, alumina, céria, holmia, és több más elnevezés analógjaként. Az Sm vegyjel mellett egészen az 1920-as évekig az Sa jelet is használták.[11][12]
Az ioncserés technika 1950-es évekbeli felfedezése előtt a szamárium tiszta formában nem került kereskedelmi forgalomba. A neodímium frakcionális kristályosításának melléktermékeként keletkezett gadolínium-szamárium keveréket a gyártó után Lindsay Mixnek nevezték. Ezt az anyagot többek között a korai atomreaktorok szabályzórúdjaiban használták. Ma a szamárium, az európium és a gadolínium keverékét használják (SEG).[13] Ez a bastnäsitből vagy monacitból kivont lantanoidakeverék oldószeres extrakciójával készítik. A technológia azon alapul, hogy a nehezebb lantanoidák jobban oldódnak az adott oldatban, így könnyen eltávolíthatók. Ezután nem mindegyik gyártó folytatja a szétválasztást, hiszen a SEG az ércnek mindössze a 2%-át teszi ki. Az ilyen gyártók terméküket a specializálódott feldolgozóknak adják el. Az európiumtartalmat a fényporgyártáshoz használják el. A szamáriumot a maradékból vonják ki.[14]
Előfordulása
Szamárium
A természetben elemi formában nem fordul elő. Gyakoribb ásványai a monacit, bastnäsit, cerit, gadolinit és szamarszkit. Átlagos koncentrációja a földkéregben 8 ppm, ezzel a 40. helyen áll a gyakorisági listán. Lantanoidák között az ötödik leggyakoribb elem. A talaj szamáriumtartalma 2 és 23 ppm között változik, és az óceánok 0,5–0,8 trilliomodot tartalmaznak belőle.[15] Talajbeli előfordulása erősen összefügg az elem kémiai állapotával, és a talaj tulajdonságaival: a homokos földben 200-szor dúsabb, mint a talajvízben, és az agyagos föld 1000-szer többet tartalmaz a talajvíznél.[16]
Fizikai tulajdonságai
Fényes ezüstszínű fém a cinkhez hasonló sűrűséggel és keménységgel. 1794 Celsius-fokos forráspontjával a harmadik legillékonyabb ritkaföldfém az itterbium és az európium után; ez megkönnyíti elválasztását a többi lantanoidától.[17]
A fémnek normál nyomáson három kristályos módosulata létezik. Szobahőmérsékleten a trigonális α-módosulat a stabil. 731 °C-ra hevítve szoros illeszkedésű hexagonális β-formát vesz fel, majd tovább hevítve 922 °C felett tércentrált köbös γ-módosulatba megy át. 300 °C-on és 40 kbar nyomáson bihexagonális szoros struktúrába rendeződik (dhcp). Több száz, vagy több ezer kilobáros nyomás újabb és újabb szerkezetek kialakulását eredményezi, például 900 kbar körül tetragonális szerkezet jön létre.[17]
A szamáriumatomok egyenként fullerénmolekulákba zárhatók.[20] Szilárd C60 fullerénben szabadon átjárhatnak a molekulák között, szupravezetővé téve a fullerént 8 K alatt.[21] Vas alapú szupravezetőhöz adva annak szupravezetését 56 K-re emeli, ami eddig az egyik elérhető legjobb.[22]
Kémiai tulajdonságai
Száraz levegőn viszonylag stabil, felületén légzáró oxidréteg alakul ki, ami megakadályozza a további oxidációt. Hosszabb idő alatt még olajban tárolva is oxidálódni kezd, felületén szürkés-sárgás bevonat jelzi oxidok és hidroxidok kialakulását. A folyamat megelőzése érdekében inert gáz alatt kell tárolni. Levegőn hevítve öngyulladási hőmérséklete 150 °C.[15][23]
Jellemző oxidációs állapota a többi lantanoida elemhez hasonlóan +3. Az Sm3+ ion vizes oldatban [Sm(OH2)9]3+ komplex formában van jelen,[24] oldatának színe sárgától[25] halványzöldig terjed. Azon kevés lantanoidák egyike, amelyiknek Sm2+ ionja is létezik, ennek vizes oldata vérvörös.[26]
Hideg vízzel hidrogénfejlődés közben lassan, meleg vizzel hevesebben reagál, és szamárium-hidroxid keletkezik:[24]
2 Sm + 6 H2O → 2 Sm(OH)3 + 3 H2
Savak szintén oldják, vizes kénsavval az alabbiak szerint reagál:
2 Sm (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Sm3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)[24]
A szamárium azon kevés ritkaföldfém egyike, amelyek előfordulnak +2-es oxidációs állapotban. Ezek az ionok vérvörös színűre festik az oldatot.[27]
Élettani hatásai
A szamáriumnak semmilyen szerepe nincs az emberi testben. Sói élénkítik az anyagcserét, bár vitatott, hogy ez mennyire a szamáriumnak, és mennyire a sóban jelenlevő többi lantanoidának köszönhető. Egy nátrium-szamárium vegyület igazoltan gyulladáscsökkentő, bőr- és nyálkahártyaregeneráló hatású. Felnőttekben a teljes szamáriummennyiség 50 mikrogramm; ez főként a májban és a vesében fordul elő. A vérben literenként 8 mikrogramm található. A növények nem kötik meg a szamáriumot mérhető mennyiségben, így nem kerül be a táplálékláncba. Néhány növényben mégis feldúsul egy milliomod részre. A szamárium vízben nem oldódó sói nem mérgezőek, és az oldódók gyengén mérgezők.[15]
A tápcsatornába került szamáriumsók 0,05%-a szívódik fel a vérbe, a többi a bélsárral távozik. A szamárium 45%-a a májba jut; újabb 45% a csontok felszínén rakódik le, ahol több, mint 10 évig marad. A maradék 10%-ot a vese kiválasztja.[16]
A nátrium-szamárium-diszulfoszalicilát szamárium vegyület, különböző gyógyszerkészítményekben alkalmazzák. Gyulladáscsökkentő hatású, valamint gátolja egyes vírusok szaporodását (Herpesz, Afta). Elsősorban szájnyálkahártyabetegségek (fogíny-gyulladás, szájnyálkahártya sérülések gyulladásai, torokgyulladás stb.) és bőrbetegségek kezelésére (bőrregeneráló hatású, bőrgyulladásokra, ekcémára, I. és II. fokú égési sérülésekre stb.) alkalmazzák. Magyarországon a PannonPharma Kft. gyártja és Phlogosam kenőcs, hab, valamint Phlogosol oldat formájában hozza forgalomba.
A szamárium legstabilabb oxidja az Sm2O3 szamárium-szeszkvioxid. Ahogy több más szamáriumvegyület, ez is többféleképpen kristályosodhat. A trigonális rács az olvadék lassú lehűlésével alakul ki. Olvadáspontja 2345 °C; ezt a hőmérsékletet csak indukciós hevítéssel tudják elérni. Lángfúziós módszerrel (Verneuil-folyamat) monoklin szimmetriájú kristályrács jön létre porából. A metastabil trigonális forma 1900 °C-ra hevítve a stabilabb monoklin formára alakul.[30] Emellett leírtak még köbös szamárium-szeszkvioxidot is.[31]
A szamárium egyike azoknak a kevés ritkaföldfémeknek, amik monoxidot alkotnak (SmO). Az aranysárga vegyületet úgy állítjják elő, hogy szamárium-szeszkvioxidot fémszamáriummal együtt 1000 °C-ra melegítenek, és legalább 50 kbar nyomás alá helyezik. Ha a nyomás alacsonyabb, akkor a reakció nem lesz teljes. Szerkezete köbös, kősószerű.[29][49]
Kalkogenidjei
A szamárium három értékű szulfidot, szelenidet és telluridot alkot, továbbá ismertek a két értékű, köbös szerkezetű SmS, SmSe és SmTe. Különlegességük, hogy szobahőmérsékleten a nyomástól függően fémek vagy félvezetők módjára vezetik az áramot. Az átmenet 20–30 kbar között folytonos SmSe-ben és SmTe-ban, míg a SmS hirtelen vált 6,5 kbarnál. Az átmenet a SmS színét is megváltoztatja: a filmre vitt kristályok súrolás hatására feketéből sárgává válnak. A térfogata ~15%-kal nő, vagy csökken, de a kristályrács szimmetriája nem változik.[50] A jelenség hiszterézist mutat; az így kezelt SmS csak 0,4 kbarig csökkentett nyomáson válik újra félvezetővé.[15][51]
Halogenidjei
A szamárium az X = F, Cl, Br vagy I halogénekkel trihalogenideket alkot:
[52]
2 Sm (s) + 3 X2 (g) → 2 SmX3 (s)
Magasabb, 700–900 °C-os hőmérsékleten a további redukció szamáriummal, lítiummal vagy nátriummal dihalogenideket hoz létre. A dijodid SmI3 hevítésével, vagy szobahőmérsékleten, vízmentes tetrahidrofuránban a fémet 1,2-dijódetánnal reagáltatva is előállítható:[53]
Sm (s) + ICH2-CH2I → SmI2 + CH2=CH2.
Redukció hatására a dihalogenideken kívül jól meghatározott kristályszerkezetű nem sztöchiometrikus vegyületek is keletkeznek, mint:
Sm3F7, Sm14F33, Sm27F64,[41] Sm11Br24, Sm5Br11 és Sm6Br13[54]
A szamárium-halogenidek szerkezete megváltozik, ha egyik halogenid a másikat helyettesíti. Ez szokatlan viselkedés az elemek között. Sok halogenidnek két lehetséges kristályrácsa van, egy stabil és egy metastabil. Az utóbbi nyomás vagy magas hőmérséklet hatására jön létre. Például a monoklin szamárium-dijodid nyomás alá helyezve és a nyomást visszacsökkentve PbCl2-szerű ortorombos szerkezetet vesz fel 5,90 g/cm³ sűrűséggel.[55] Hasonló kezelés hatására a szamárium-trijodidnak is egy új fázisa alakul ki 5,97 g/cm³-es sűrűséggel.[56]
Boridjai
A szamárium-oxid vákuumbeli szinterezése bórral egy olyan keveréket ad, ami több szamárium-borid fázist tartalmaz. Ezek aránya a kezdeti keverék arányának megváltoztatásával szabályozható. Ívolvasztással vagy zónaolvasztással nagyobb szamárium-borid kristályok nyerhetők. Ezzel a különböző boridok is szétválogathatók a különböző olvadáspontok miatt: SmB6 (2580 °C), SmB4 (2300 °C körül) és SmB66 (2150 °C). Kemény, sötétszürke kristályos vegyületek, amelyek közül a több bórt tartalmazók keményebbek.[37] A szamárium-diborid illékonysága miatt csak 65 kbar körüli nyomáson és 1140 és 1240 °C közötti hőmérsékleten állítható elő. A hőmérséklet növelésével több SmB6 jön létre.[35]
A szamárium-hexaborid egy kevert vegyértékű vegyület, ami 3:7 arányban tartalmaz Sm2+ Sm3+ ionokat.[57] A Kondo-szigetelők közé tartozik, vagyis 50 K fölött Kondo-fémként viselkedik, míg ennél alacsonyabb hőmérsékleten vezetési sávja 4–14 meV-ra szűkül.[58] Az átmenetet a hővezetés ugrásszerű növekedése kíséri, ami 15 K-en éri el maximumát. Ennek az az oka, hogy alacsonyabb hőmérsékleten a fononok jobban vezetik a hőt, mint az elektronok, de az elektronkoncentráció csökkenése a fononok számát is érinti.[59]
Más szervetlen vegyületei
Szamárium-szulfát, Sm2(SO4)3
Inert atmoszféra alatt szamárium- és grafitpor keverékét hevítve szamárium-karbid nyerhető. A vegyület levegőn szétesik, ezért inert atmoszféra alatt kell tartani.[39] A szamárium-monofoszfid félvezető a szilíciumhoz hasonlóan 1,10 eV-os tiltott sávval, és jó n típusú vezető. Üreges kvarcampullában foszfor és szamárium porának keverékét 1100 °C-ra hevítve állítják elő. A foszfor illékonysága és robbanásveszélye miatt a hevítés sebessége legfeljebb 1 °C/min lehet.[47] Hasonlóan készítik a szamárium-monarzenidet is, de ekkor az elérendő hőmérséklet 1800 °C.[48]
Ismertek továbbá vegyületei a négyes, az ötös és a hatos főcsoport elemeivel is, jelesül a szilíciummal, germániummal, ónnal, ólommal, antimonnal és a tellúrral. Egy másik nagy csoportot alkotnak a különféle ötvözetei. Mindezeket a vegyületeket a megfelelő anyagok porából alkotott keverék hevítésével nyerik. Az eljárás sokszor nem sztöchiometrikus vegyületet ad SmaXb névleges összegképlettel, ahol a b/a arány 0,5 és 3 között változik.[60][61][62]
Fémorganikus vegyületei
A szamárium ciklopentadiénnel alkotott vegyülete a Sm(C5H5)3 és klórszármazékai Sm(C5H5)2Cl és Sm(C5H5)Cl2. Tetrahidrofuránban szamárium-trikloridot NaC5H5-tel reagáltatva készítik. A legtöbb más lantanoidával ellentétben a Sm(C5H5)3-ban egyes C5H5 gyűrűk η1 vagy η² kötésekkel kapcsolódnak a szomszédos szamáriumatomhoz, polimerláncokat hozva létre.[27] Az Sm(C5H5)2Cl dimer szerkezeteket tartalmaz, ezért pontosabb jelölése (η5-C5H5)2Sm(µ-Cl)2(η5-C5H5)2. A klórhidakat jód, hidrogén vagy CN helyettesítheti.[63]
A szamárium-ciklopentadienidben a (C5H5)–-ion helyettesíthető a (C9H7)– indeniddel, vagy a (C8H8)2– ciklooktatetraenid gyűrűvel; így Sm(C9H7)3 vagy KSm(η8-C8H8)2 kapható. Az utóbbi szerkezete az uranocénhez hasonló. Létezik a két értékű szamárium Sm(C5H5)2 ciklopentadienidje is, aminek szublimációpontja 85 °C. A ferrocénnal ellentétben a Sm(C5H5)2-ben a C5H5-gyűrűk nem párhuzamosak, hanem 40°-kal elfordulnak.[63][64]
A szamárium alkiljai és ariljai metatézis reakcióval állíthatók elő éterben vagy tetrahidrofuránban:[63]
ahol R szénhidrogéncsoportot, és Me a metilcsoportot jelöli.
Izotópjai
Négy stabil (144Sm, 150Sm, 152Sm és 154Sm) és 19 instabil, radioaktív izotópja van. A természetben előforduló leggyakoribb izotópjai a 152Sm (26,75%), a 154Sm (22,7%) és a 147Sm (15%). Az extrém hosszú felezési idejű izotópok: 147Sm (felezési ideje t½ = 1,06·1011 év), 148Sm (7·1015 év) és 149Sm (>2·1015 év), amit egyes források stabilnak,[65][66] mások radioaktívnak tekintenek.[67] A természetben előforduló szamárium radioaktivitása 128 Bq/g.[65]
A hosszú életű 146Sm, 147Sm, és 148Sm izotópok alfa-sugárzással neodímiumizotópokká bomlanak. A könnyebbek elektronbefogással prométiummá, míg a nehezebbek béta-bomlással európiummá.[65]
A 147Sm bomlása 1,06·1011 felezési idejű bomlása143Nd-má a szamárium-neodímium kormeghatározás alapjául szolgál.
A 151Sm és a 145Sm felezési ideje rendre 90 év és 340 nap. A többi radioaktív izotóp felezési ideje 2 naposnál rövidebb, és ezek fele 48 másodpercen belüli. A magizomerek között a legstabilabb a 141mSm (felezési idő 22,6 perc), 143m1Sm (t½ = 66 másodperc) és 139mSm (t½ = 10,7 másodperc).[65]
Előállítása
A kitermelhető szamárium mennyiségét két millió tonnára teszik, ebből 700 tonnát termelnek ki évente.[15] Az egyes országok termelését a ritkaföldfémek összes mennyiségére szokták megadni. Kína 120000 tonnát, az Amerikai Egyesült Államok 5000 tonnát,[16] és India 2700 tonnát termel.[68] A kitermelők nem szamáriumot, hanem szamárium-oxidot adnak el, ami az egyik legolcsóbb ritkaföldfém-oxid.[14]
Az elegyfém 1% szamáriumot tartalmaz. Sokáig ezt használták; csak nemrég kezdtek viszonylag tiszta szamáriumot gyártani. Monacitból vagy bastnäsitből állítják elő. Az ásványok ritkaföldfém-tartalmát ioncserével, oldószer extrakcióval vagy elektrokémiai leválasztással különítik el. Az utolsó lépésben lantánnal redukálják a nagy tisztaságú szamárium-oxidot. A fémet gyakran a szamárium(III)-klorid nátrium-kloriddal vagy kalcium-kloriddal vett keverék olvadékából elektrolízissel vonják ki.[69] A szamárium-151-et az urán bomlástermékeiből szűrik ki; előfordulási gyakorisága 0,4%. A szabályozórudak szamárium-149-éből is keletkezhet neutronbefogással.[16]
Felhasználása
Az egyik legfontosabb felhasználási területe a kobalt-szamárium mágnesek, melyek névleges összetétele SmCo5 vagy Sm2Co17. Permanens mágnesességük 10 ezerszer nagyobb a vasénál, és csak a neodímium mágnesek előzik meg őket. Viszont jobban ellánállnak a lemágnesezésnek, és egészen 700 °C-ig stabil mágnesek, míg a neodímium mágnesek 300–400 °C-ig stabilak. Ezeket a mágneseket kismotorokba, fejhallgatóba és különféle hangszerekbe építik be.[15]
A szamáriumot és vegyületeit reagensként és katalizátorként is hasznosítják. Segítik a műanyagok lebontását, a klór eltávolítását többek között a poliklóros bifenilekből, és az etil-alkohol dehidratációját és dehidrogenizációját.[23] A szamárium(III)-triflát Sm(CF3SO3)3) az egyik leghatékonyabb Lewis-sav katalizátor az alkének halogénekkel irányított Friedel–Crafts-reakciójában.[70] A szamárium(II)-jodid gyakori redukálószer és polimerizálószer a szerves szintézisben.[71]
A szamárium-oxidot optikai üvegekhez és kerámiákhoz adják az infravörös fény elnyelésére. Az elegyfém részeként öngyújtókhoz, világítótestekhez és fáklyákhoz használják fel.[15][23] Egyes szamáriumvegyületekkel fényérzékenyebbé teszik a fényport.
A szamárium 153-as 46,3 órás felezési idejű, β-bomló izotópját sugárterápiában használják fel. A hatóanyag a radioaktív Sm3+-ion kelátkomplexének nátriumsója, amit intravénásan juttatnak a szervezetbe. Az izotópot tartalmazó vegyületet QuadrametTM néven forgalmazzák.[72][73] A kelátképzés a radioaktív szamárium felhalmozódásának megelőzésére szolgál, ami a sugárzás megnövelésével a rák kiújulásához vezetne.[15]
A szamárium-149 jó neutronbefogó (41000 barn), ezért atomreaktorok szabályozórúdjaiba teszik. A bórral és a kadmiummal szemben előnye az elnyelés stabilitása, hiszen a fúzióval és bomlással keletkező szamáriumizotópok szintén jó neutronbefogók: a szamárium-151 befogóképessége 15000 barn, a szamárium-150, 152, 153-é is több száz, és a természetes összetételű szamáriumé is 6800 barn.[16][23][74] A bomlástermékek közül a szamárium-149 a második legfontosabb az atomreaktorok tervezésében és üzemeltetésében a xenon-135 után.[75]
Nem kereskedelmi és lehetséges alkalmazásai
Az IBM kutatólaborjában 1961-ben Mirek Stevenson és Peter Sorokin szamáriummal szennyezett kalcium-fluorid kristályokkal épített elsőként szilárd kristállyal működő lézert. Ez a lézer 708,5 nm hullámhosszú vörös fényt bocsátott ki. Mivel folyékony héliummal hűtötték, azért kereskedelmi forgalomba nem került.[76][77]
Egy másik szamárium alapú lézer az első telített röntgenlézer lett, ami 7,3 és 6,8 nm hullámhosszú sugarakat bocsát ki 50 pikomásodperces impulzusokkal. A lézert a holográfiában, a biológiai mikroszkópiában, a deflektometriában, az interferometriában és a radiográfiában használták többek között sűrű ködök vizsgálatára és asztrofizikai célokra.[78]
A szamárium-monokalkogenidek elektromos ellenállásának változását nyomásérzékelőkben és memóriákban használják ki,[79] ahol is az ellenállást a külső nyomással szabályozzák. Ezeket az eszközöket még fejlesztik.[80] A szamárium-monoszulfidban enyhe melegítés hatására elektromos feszültség keletkezik, amivel termoelektromos konverterek készíthetők.[81]
A szamárium és a neodímium 147Sm, 144Nd és 143Nd izotópjainak elemzése segít a sziklák és a meteoritok származásának és keletkezési idejének meghatározásában. Ez a szamárium-neodímium kormeghatározás. A két ritkaföldfém fizikai és kémiai tulajdonságai hasonlók, így nehez válnak el egymástól a különféle geológiai folyamatok hatására. Elkülönülésük jól modellezhető az elemek ionsugarának méretének különbözőségével.[82]
↑ (1998) „History of the recommended atomic-weight values from 1882 to 1997: A comparison of differences from current values to the estimated uncertainties of earlier values (Technical Report)”. Pure and Applied Chemistry70, 237. o. DOI:10.1351/pac199870010237.
↑ abcd (1985) „Preparation of samarium in the double hexagonal close packed form”. Journal of the Less Common Metals113 (2), 21. o. DOI:10.1016/0022-5088(85)90294-2.
↑ ab (1983) „Magnetism of the heavy 5f elements”. Journal of the Less Common Metals93 (2), 293. o. DOI:10.1016/0022-5088(83)90175-3.
↑ (1957) „The Magnetic Susceptibilities of Lanthanum, Cerium, Praseodymium, Neodymium and Samarium, from 1.5 K to 300 K”. Proceedings of the Physical Society. Section B70 (6), 566. o. DOI:10.1088/0370-1301/70/6/304.
↑Okazaki, T (2002). „Electronic and geometric structures of metallofullerene peapods”. Physica B323, 97. o. DOI:10.1016/S0921-4526(02)00991-2.
↑ (1995) „Superconductivity at 8 K in samarium-doped C60”. Physical Review B52 (21), 15534. o. DOI:10.1103/PhysRevB.52.15534.
↑Wu, G. et al. (2008). „Superconductivity at 56 K in Samarium-doped SrFeAsF”. Journal of Physics: Condensed Matter21 (14), 142203. o. DOI:10.1088/0953-8984/21/14/142203.
↑ abc (1981) „Raman spectra of lanthanide sesquioxide single crystals: Correlation between A and B-type structures”. Journal of Solid State Chemistry38 (3), 288. o. DOI:10.1016/0022-4596(81)90058-X.
↑ abTaylor D. (1984). „{{{title}}}”. Br. Ceram. Trans. J.83, 92–98. o.
↑ (1997) „Synthesis of novel compounds by hydrogen combustion”. Journal of Alloys and Compounds253–254, 10. o. DOI:10.1016/S0925-8388(96)03071-X.
↑ (1990) „Sm2B5 boride and its structure”. Soviet Powder Metallurgy and Metal Ceramics29 (6), 471. o. DOI:10.1007/BF00795346.
↑ ab (1977) „High pressure syntheses of SmB2 and GdB12”. Journal of the Less Common Metals56, 83. o. DOI:10.1016/0022-5088(77)90221-1.
↑ (1979) „The magnetic and electrical properties of some rare earth tetraborides”. Journal of the Less Common Metals67 (2), 531. o. DOI:10.1016/0022-5088(79)90038-9.
↑ (1972) „Über die Hektoboridphasen der Lanthaniden und Aktiniden”. Journal of the Less Common Metals26, 99. o. DOI:10.1016/0022-5088(72)90012-4.
↑ abc (1958) „The Crystal Structures of Some of the Rare Earth Carbides”. Journal of the American Chemical Society80 (17), 4499. o. DOI:10.1021/ja01550a017.
↑ abcd (1978) „Über neue Verbindungen im system SmF2_SmF3”. Journal of Solid State Chemistry24 (2), 227. o. DOI:10.1016/0022-4596(78)90013-0.
↑ (1986) „The metallothermic reduction of several rare-earth trichlorides with lithium and sodium”. Journal of the Less Common Metals116, 187. o. DOI:10.1016/0022-5088(86)90228-6.
↑Bärnighausen, H. (1973). „{{{title}}}”. Rev. Chim. Miner.10, 77–92. o.
↑ (1948) „Crystal chemical studies of the 5f-series of elements. I. New structure types”. Acta Crystallographica1 (5), 265. o. DOI:10.1107/S0365110X48000703.
↑ (1974) „Composition limits and vaporization behaviour of rare earth nitrides”. Journal of Inorganic and Nuclear Chemistry36 (11), 2507. o. DOI:10.1016/0022-1902(74)80462-8.
↑ ab (1991) „Studies on the electrical properties of rare earth monophosphides”. Journal of Solid State Chemistry95 (2), 346. o. DOI:10.1016/0022-4596(91)90115-X.
↑ ab (1981) „Intermediate valence in alloys of SmSe with SmAs”. Physical Review B23 (8), 3620. o. DOI:10.1103/PhysRevB.23.3620.
↑ (1970) „Continuous and Discontinuous Semiconductor-Metal Transition in Samarium Monochalcogenides Under Pressure”. Physical Review Letters25 (20), 1430. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.25.1430.
↑ (1978) „Compositions and crystal structures of the intermediate phases in the samarium-bromine system”. Inorganic Chemistry17, 18. o. DOI:10.1021/ic50179a005.
↑ (1979) „Hochdruckmodifikationen der Diiodide von Sr, Sm und Eu. Eine neue PbCl2-Variante?”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie459, 81. o. DOI:10.1002/zaac.19794590108.
↑ (1979) „Zur Hochdruckpolymorphie der Seltenerd-Trihalogenide”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie453, 79. o. DOI:10.1002/zaac.19794530610.
↑ (1995) „Light scattering from gap excitations and bound states in SmB6”. Physical Review B52 (20), R14308. o. DOI:10.1103/PhysRevB.52.R14308.
↑ (1996) „Thermal conductivity of RB6 (R=Ce,Pr,Nd,Sm,Gd) single crystals”. Physical Review B54 (8), R5207. o. DOI:10.1103/PhysRevB.54.R5207.
↑ (1965) „Monosilicides of rare earth metals and their crystal structures”. Journal of Structural Chemistry5 (6), 789. o. DOI:10.1007/BF00744231.
↑ (1967) „Rare earth–germanium and –silicon compounds at 5:4 and 5:3 compositions”. Acta Crystallographica22 (6), 940. o. DOI:10.1107/S0365110X67001902.
↑Yarembash E.I., Tyurin E.G., Reshchikova A.A., Karabekov A., Klinaeva N.N. (1971). „{{{title}}}”. Inorg. Mater.7, 661–665. o.
↑ (1986) „Synthesis and x-ray crystal structure of bis(pentamethylcyclopentadienyl) complexes of samarium and europium: (C5Me5)2Sm and (C5Me5)2Eu”. Organometallics5 (7), 1285. o. DOI:10.1021/om00138a001.
↑S. Hajra, B. Maji and S. Bar (2007). „Samarium Triflate-Catalyzed Halogen-Promoted Friedel-Crafts Alkylation with Alkenes”. Org. Lett.9 (15), 2783–2786. o. DOI:10.1021/ol070813t.
