A szalmavirág (immortella) olyan virág vagy virágzat (szárral vagy anélkül), amely megszáradva is megtartja alakját és színét, ahogyan a szalma is őrzi a korábban élő növény szárát és egyéb részeit. Ennek a tulajdonságának köszönhetően a szalmavirágot felhasználják például szobákba, belső terekbe szánt díszekben, koszorúkban.[1][2][3]
A szalmavirág szűkebb értelemben véve azonban csak a Xerochrysum bracteatum (syn. Helichrysum bracteatum, szalmarózsa, kerti szalmavirág) növényfajt jelenti.[2][3][4]
Szalmavirág többféle növényfaj példányából is készíthető, így több növényt is neveznek szalmavirágnak:[1][2][3]
- az fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjében:
- a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjében:
- az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjében:
- a perjevirágúak (Poales) rendjében:
A művészetekben
Szabó Lőrinc A szem örömei című versében említ szalmavirágokat:
„
|
Szerettem a szép, sima köveket, / nyulak szőrét, a selymes füveket, / […] / fecskefű vérét, kutyatej tejét, / nagy napraforgók oroszlánfejét, / a zizegő szalmavirágokat, / […]
|
”
|
– Szabó Lőrinc: A szem örömei[5]
|
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikk