Esztelneki Szacsvay Imre, Szacsvay Imre Dezső (Irsa, 1854. október 10. – Budapest, 1939. május 23.)[3] drámai színész, a magyar színjátszás klasszikus stílusának egyik legjelentősebb képviselője.
Élete
A Pest megyei Irsán született Szacsvay Ágostonnak, a keleti vaspálya felügyelőjének és Tassy Rózának a fiaként. 1871 őszén lett a színitanoda hallgatója, tanulmányai közben mint statiszta dolgozott az István téri Színházban és a Várszínházban. 1874 tavaszán meghívták Kolozsvárra próbajátékra és május 1-jén szerződtették hősszerelmesnek és társalgási színésznek. Május 5-én Feuillet Juliájának Maxim szerepében lépett fel. Schiller Don Carlosának alakítása volt az első sikere. 1875-ben Szigligeti Ede meghívta egy próbaévre a Nemzeti Színházhoz, azonban Szacsvay Imre visszautasította meghívást. 1884-ig működött Kolozsvárt, ahonnan végül 1884-ben Paulay Ede hívta őt a budapesti Nemzeti Színházhoz. Itt aratta legnagyobb sikereit. Február 18-án láthatta először a pesti közönség a Fourchambault-családban Bernand szerepében. Március 16-án kötött szerződést és 21-én már Sardou Fedorá c. művében Lorisz Ipanovként lépett fel. A kritikusok kezdetben tartózkodással fogadták, azonban az 1885. július 24-ei, az Othello címszereplőjeként nyújtott alakítását már jelentősen méltatták. 1908 októberében megválasztották a drámabíráló bizottság tagjának, majd 1909-ben a színház örökös tagja lett. Lear Király szerepében 1888. augusztus 24-én lépett színpadra először és 1913. szeptember 29-én ez volt az utolsó alakítása is egyben, ekkor ugyanis saját visszavonult, mivel úgy érezte, hogy a kor követelményeinek már nem felel meg az ő játékstílusa. Ódry Árpád a következőket írta róla: „Learját és Brutusát örökké magam előtt fogom látni, mint a sziklakeménység inkarnációját." 1915 és 1923 között a Színiakadémia tanára volt. Felesége Boér Emma színésznő volt, akivel 1878 májusában kötött házasságot.[4] Halálát idült szívizomlob, agyvérömleny okozta. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (41/1-1-4).
Fontosabb szerepei
Petur bán (Katona József: Bánk bán)
Shakespeare színműveiben:
Othello (Othello)
Mac-Duff (Macbeth)
Rómeó (Rómeó és Júlia)
Antonius (Antonius és Cleopatra)
Antonius (Julius Caesar)
Theseus (Szentivánéji álom)
Prospero (Vihar)
Antonio (Velencei kalmár)
Leontes (Téli rege)
Achilles (Troilus és Cressida)
Claudius (Hamlet)
Brutus (Julius Caesar)
Lear király (Lear király)
Macbeth (Macbeth)
Coriolanus (Coriolanus)
Bannai Gerő (Szigligeti Ede: Rang és mód)
Bercsényi Miklós (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága)
Mózes (Rákosi: Elnémult harangok)
John Gabriel Borkman (Ibsen)
Műve
Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte: Balassa I., Budapest, 1940)
Irodalom
Ivánfi Jenő: A színpad művészete (Budapest, 1919)
Rédey Tivadar: A magyar beszéd színpadi művészei (Budapest, 1920)
Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Budapest, 1957)