PROFILPELAJAR.COM

	Szacsvay Imre
Született	1854. október 10.; Irsa
Elhunyt	1939. május 23. (84 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Boér Emma (1878–1938)
Foglalkozása	színész
Iskolái	Színészeti Tanoda (–1873)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (41/1-1-4)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szacsvay Imre témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Szacsvay Imre (egyértelműsítő lap).

Esztelneki Szacsvay Imre, Szacsvay Imre Dezső (Irsa, 1854. október 10. – Budapest, 1939. május 23.)^[3] drámai színész, a magyar színjátszás klasszikus stílusának egyik legjelentősebb képviselője.

Élete

A Pest megyei Irsán született Szacsvay Ágostonnak, a keleti vaspálya felügyelőjének és Tassy Rózának a fiaként. 1871 őszén lett a színitanoda hallgatója, tanulmányai közben mint statiszta dolgozott az István téri Színházban és a Várszínházban. 1874 tavaszán meghívták Kolozsvárra próbajátékra és május 1-jén szerződtették hősszerelmesnek és társalgási színésznek. Május 5-én Feuillet Juliájának Maxim szerepében lépett fel. Schiller Don Carlosának alakítása volt az első sikere. 1875-ben Szigligeti Ede meghívta egy próbaévre a Nemzeti Színházhoz, azonban Szacsvay Imre visszautasította meghívást. 1884-ig működött Kolozsvárt, ahonnan végül 1884-ben Paulay Ede hívta őt a budapesti Nemzeti Színházhoz. Itt aratta legnagyobb sikereit. Február 18-án láthatta először a pesti közönség a Fourchambault-családban Bernand szerepében. Március 16-án kötött szerződést és 21-én már Sardou Fedorá c. művében Lorisz Ipanovként lépett fel. A kritikusok kezdetben tartózkodással fogadták, azonban az 1885. július 24-ei, az Othello címszereplőjeként nyújtott alakítását már jelentősen méltatták. 1908 októberében megválasztották a drámabíráló bizottság tagjának, majd 1909-ben a színház örökös tagja lett. Lear Király szerepében 1888. augusztus 24-én lépett színpadra először és 1913. szeptember 29-én ez volt az utolsó alakítása is egyben, ekkor ugyanis saját visszavonult, mivel úgy érezte, hogy a kor követelményeinek már nem felel meg az ő játékstílusa. Ódry Árpád a következőket írta róla: „Learját és Brutusát örökké magam előtt fogom látni, mint a sziklakeménység inkarnációját." 1915 és 1923 között a Színiakadémia tanára volt. Felesége Boér Emma színésznő volt, akivel 1878 májusában kötött házasságot.^[4] Halálát idült szívizomlob, agyvérömleny okozta. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (41/1-1-4).

Fontosabb szerepei

Petur bán (Katona József: Bánk bán)
Shakespeare színműveiben:
- Othello (Othello)
- Mac-Duff (Macbeth)
- Rómeó (Rómeó és Júlia)
- Antonius (Antonius és Cleopatra)
- Antonius (Julius Caesar)
- Theseus (Szentivánéji álom)
- Prospero (Vihar)
- Antonio (Velencei kalmár)
- Leontes (Téli rege)
- Achilles (Troilus és Cressida)
- Claudius (Hamlet)
- Brutus (Julius Caesar)
- Lear király (Lear király)
- Macbeth (Macbeth)
- Coriolanus (Coriolanus)
Bannai Gerő (Szigligeti Ede: Rang és mód)
Bercsényi Miklós (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága)
Mózes (Rákosi: Elnémult harangok)
John Gabriel Borkman (Ibsen)

Műve

Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte: Balassa I., Budapest, 1940)

Irodalom

Ivánfi Jenő: A színpad művészete (Budapest, 1919)
Rédey Tivadar: A magyar beszéd színpadi művészei (Budapest, 1920)
Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Budapest, 1957)

Jegyzetek

↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14389.htm, Szacsvay Imre, 2017. október 9.
↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 171/1939. folyószáma alatt.
↑ Fővárosi Lapok 1878. március 30.

Források

További információk

Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930
Színház az egész!... Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900