A szúrósfenyő(Cunninghamia) a fenyőalakúak(Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék(Cupressaceae) családjának egyik nemzetsége két recens és egy kihalt fajjal.
Japánba valószínűleg úgy telepítették be, még ha régen is. Eredeti elterjedése nehezen rekonstruálható, mert értékes fája miatt az ókori időktől ültetik.
Eredetileg úgy tartották, hogy a kínai szúrósfenyő a kontinensen fejlődött ki, a tajvani pedig Tajvan szigetén, ám kiderült, hogy utóbbinak szép állományai nőnek Vietnám és Laosz ritkán lakott, művelésbe biztosan nem vont hegyvidékein.
Megjelenése, felépítése
Nagyobb bokorból kedvezőtlen termőhelyen legfeljebb kisebb fává cseperedik. Kedvező környezetben eléri az 50 m magasságot, törzsének kerülete a 3 métert. Törzse általában egyenes, karcsú, kúp alakú koronával. Vastag, hosszában felrepedező kérgének színe a sötétszürkétől a sötétbarnáig változó, időnként vörhenyes árnyalattal.
Fényeszöld levelei igen szúrósak. Néhány centiméter átmérőjű, gömbölyű vagy tojásdad tobozai többnyire a hajtások végein ülnek.
Életmódja, termőhelye
A meszes talajt nem kedveli. A szélvédett, párás környezetet kedveli. Eredeti elterjedési területe a hideg szubtrópusitól a hideg mérsékelt égövig húzódik, kettős (tavaszi + őszi) csapadékmaximummal.
Főleg a kínai szúrósfenyőt ültetik előszeretettel dísznövénynek. Számos kertészeti változata között olyan is akad, amelyet Magyarországon szelektáltak ki.
