PROFILPELAJAR.COM

Szúnyogirtó fogasponty
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Rend:	Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes);
Család:	Elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae);
Alcsalád:	Poeciliinae;
Nemzetség:	Gambusiini;
Nem:	Gambusia;
Faj:	G. affinis;
Tudományos név
	Gambusia affinis; (Baird & Girard, 1853)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szúnyogirtó fogasponty témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szúnyogirtó fogasponty témájú médiaállományokat és Szúnyogirtó fogasponty témájú kategóriát.

A szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

Eredeti előfordulási területe Amerika. Édes- és brakkvizű mocsarak, csatornák és lassú, tiszta vizű folyók lakója. Északi tájakra áttelepült populációi az igen hűvös időszakokhoz is hozzászoktak. A természetben nem ritka, hogy élőhelyének felszínén bizonyos helyeken jégréteg is képződik a tél folyamán. Több országba is betelepítették szúnyogirtás céljából, viszont invazívvá vált, majd a szúnyogok mellett az őshonos és gyakran még az idegenhonos, ám nem inváziós fajokat is elkezdte kiirtani. Ahová bekerül, néhány éven belül egyeduralkodó fajjá válik, további terjedését mindenképpen akadályozni kell.

Alfajai

Gambusia affinis affinis – Észak-Amerika
Gambusia affinis holbrook – Amerika, ez az alfajt telepítették be több országa

Megjelenése, felépítése

A két nem jelentősen eltér egymástól. A hímek 3 cm, a nőstények 7 cm hosszt érnek el. A nőstény teste vaskosabb, a hím inkább karcsú, megnyúlt. Amint erre neve is utal, állkapcsain apró fogak ülnek. Pikkelyei nagyok, oldalvonala nincs. Úszói áttetszőek, a hát- és a farokúszó sűrűn pettyezett. Háta és oldala szürkésbarna és a has felé világosodik. A terhes nőstények hasán látszik az úgynevezett terhességi folt. A hímek alsó úszójának néhány sugara az elevenszülő fogas pontyokra jellemző páros szervvé, gonopódiummá alakult.

Életmódja, élőhelye

Csapatosan keresgéli táplálékát:

ivadékkorában kerekesférgeket, majd planktonrákokat,
kifejletten vízbe hulló rovarokat, szúnyoglárvákat, saját faja és más halfajok ivadékait, ikráit eszi, a nagyobb halak úszóit tépkedi. Nem veti meg a kétéltűek lárváit sem. Nagyon agresszív és falánk. Ennek és gyors szaporodásának okán ahol megjelenik, ott megtizedeli az ott jelenlévő élővilágot, és mivel a világon sokfelé széthurcolták, rengeteg fajt teljesen vagy szinte teljesen kiirtott, Európában a mediterrán vidékeken hatalmas pusztítást végzett az Aphanius nembe tartozó ikrázó fogaspontyok között; terjedése miatt több hal- és kétéltű faj eltűnt vagy visszaszorult.

Szaporodása

A hím a párzószervével (gonopódium) termékenyíti meg a nőstényt, majd az ikrák annak testében fejlődnek, amíg készen nem állnak a kikelésre — ezt nevezik álelevenszülésnek. A körülbelül 20–50 ivadék fejletten jön a világra, ahol azonnal táplálkozni kezd. Hamar elérik ivarérettségüket.

Kárpát-medencei előfordulása

A fajt elsőként a Panama-csatorna építésekor vetették be a maláriaszúnyog elleni „biológiai fegyverként”. Mivel az akció sikeresnek bizonyult, 1920-ban minden kontinensre betelepítették. Magyarországra az első példányokat körülbelül egy évszázada hozták be. Ahol jelen van, hatalmas kárt tesz a gerinctelen és kétéltű faunában. Szerencsére eddig csak melegebb és mélyebb vizekben volt képes tartósan fennmaradni.

Magyarországon a Hévízi-tóban, a Városligeti-tóban és Miskolctapolca csónakázó tavában található.

A Magyar Haltani Társaság munkatársai a Zagyva néhány kilométeres torkolat feletti részén találtak rá a szúnyogirtó fogaspontyok (Gambusia affinis) több példányára, itt a 2010-es évek egy hideg tele miatt feltehetően kipusztultak, vagy legalábbis megritkultak. Budapest környékén egyes mélyebb tavakban évek óta stabil populációi élnek. A felmelegedés erősödésével számíthatunk további terjedésére is.