PROFILPELAJAR.COM

	Szécsmező (Sečovská Polianka)
; Szécsmező címere	; Szécsmező zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Varannói
Rang	község
Első írásos említés	1272
Polgármester	Marián Fedor
Irányítószám	094 14
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	VT
	Népesség
Teljes népesség	2701 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	123 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	127 m
Terület	22,11 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 47′ 00″, k. h. 21° 40′ 55″48.783333°N 21.681944°EKoordináták: é. sz. 48° 47′ 00″, k. h. 21° 40′ 55″48.783333°N 21.681944°E
	Szécsmező weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsmező témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szécsmező (1899-ig Szécs-Polyánka, szlovákul: Sečovská Polianka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.

Fekvése

Varannótól 12 km-re délre, a Tapoly-patak mellett fekszik.

Története

1272-ben említik először, de területén már évezredekkel ezelőtt is éltek emberek. Ezt bizonyítja az itt megtalált hatezer éves, női alakot ábrázoló szobrocska és számos cserépmaradvány.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Szécs Polyánka. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gr. Barkótzy Uraság, lakosai katolikusok, és egygyesűltt ó hitüek, fekszik n. k. Kolcs Hoszszúmezőhöz 1, é. Szacsurhoz is 1 órányira, térséges, és hegyes határja három nyomásbéli, melly gabonát, és zabot terem, erdeje van, szőleje nints, malma is jó vagyon, piatza Kassán öt mértföldnyire.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polyánka (Szécs), tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Parnó fil., 762 romai, 288 g. kath., 11 evang., 8 zsidó lak. Kastély. 1250 hold szántóföld s erdő. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Vecse.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szécsmező, előbb Szécspolyánka. Hajdan Zécs és Polyanka néven két község volt s a Polyánkai Csapyak fészke. 1419-ben Fodor Miklóst iktatják némely részeibe. 1469-ben a Csebieknek is van itt részük, de a birtok nagyobb fele a Csapyaké. 1479-ben a Körtvélyesi Fodor család is előtűnik a két község birtokosai között. 1495-ben a Sztrithei család kap itt részeket. Az 1598-iki összeírás Soós Istvánt és Csapy Ferenczet említi. 1692-ben Pethő Zsuzsánna is kap itt részt. Ezután a Bocskayaké lesz, majd Barkóczy Ferencz kap rá királyi adományt s most is gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka. Az 1831-iki kolera itt is megkövetelte a maga áldozatait s lakosai lázadásra késztette. Két temploma közül a görög katholikus 1853-ban s a római katholikus 1872-ben épült. Ide tartoznak Bukovina-, Csereparnya- és Hucsava-erdők. A falunak 250 háza van. Tótajkú, nagyobbára róm. kath. vallású lakosainak száma 1272. Postája, távírója és vasúti állomása Parnó.”^[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1395-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 2642 lakosából 2602 szlovák és 22 cigány volt.

2011-ben 2728 lakosából 2634 szlovák és 15 cigány.

Nevezetességei

A falunak görögkatolikus és római katolikus templomai vannak.
1962-ben és 1992-ben az iskola területén a 17. század második feléből származó, összesen 782 darabos ezüstpénzleletet találtak.