Gróf Széchényi Lajos (1781–1855), valóságos belső titkos tanácsos és gróf Wurmbrand Franciska (1797–1873) fia, és gróf Széchényi Imre öccse. Jogot végzett. Ifjú éveiben katona volt és a hadsereget mint tartalékos huszár főhadnagy hagyta el. Később képviselővé választották a kismartoni kerületben, részt vett az 1861. évi országgyűlésen és ez év május 27-én feltűnést keltő beszédet mondott a felirat mellett. Attól fogva állandóan tevékeny részt vett a közügyekben, bár hivatalt nem vállalt. Kitünő gazda hírében állt és a sportot nagy kedvvel művelte. Részt vett a főrendiház reformjáról szóló diskurzusban. Követségi tanácsos volt Münchenben, császári és királyi kamarás és több bel- és külföldi rendjel tulajdonosa.
1857. április 22-én Bécsben, feleségül vette gróf Hoyos Mária (*Brno, 1838. február 3.–Sárpentele, 1926. július 27.) kisasszonyt, akinek a szülei gróf Hoyos Henrik (1781–1855), cs. és kir. kamarás, nagybirtokos valamint zicsi és vásonkeői gróf Zichy Felícia (1809–1880) voltak. Az apai nagyszülei gróf Hoyos Johann Ernst (1779–1849), és von Schlabrendorff Maria Theresia (1781–1862) grófnő voltak.[3] Az anyai nagyszülei zicsi és vásonkeői gróf Zichy Károly (1778–1834), főkamarásmester, Moson vármegye főispánja, Pozsega vármegye főispánja, a magyar udvari kamara elnöke, nagybirtokos, és tolnai gróf Festetics Júlia (1790–1816) voltak.[4] Széchenyi Dénes gróf és Hoyos Mária grófnő frigyéből született:
Széchényi Dénes megújította a lovaglás oktatását. Egyrészt a lovaglás megtanulásának kezdeti szakaszában a lovasnak fel kellett dobni egy labdát és elkapnia háromféle mozgásformában (lépés, ügetés, vágta). Másrészt már az oktatás kezdeti szakaszában ugratni tanította a lovasokat. Harmadrészt az oktatás kezdetétől gyakoroltatta a lovasokkal a mozgó lóra való fel- és leugrást, illetve a fel- és leszállást a ló mindkét oldaláról.
Módszerével elérte, hogy a lovasok magabiztosan ültek a lovon és a kantárszárat később sem használták kapaszkodásra. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a ló a lovaglás tanítása alatt ne legyen megijesztve (oly csekélyek legyenek a haladásnak lépcsőzetei, hogy a ló ezeket észre se vegye.)
Ő találta ki a fogathajtók között használatos Széchényi-szárt. Ez egy olyan hajtószár volt – amit sokan francia szárnak neveznek, holott semmi köze nem volt a franciákhoz –, amivel a keresztágakat lehetett beállítani és a hajtó a lovakat ennek az új szárnak a beillesztésével egymástól függetlenül tudta irányítani.
Módszerei nem terjedtek el ugyan azonnal más országokban, de könyvei hatással voltak Frederico Caprilli tevékenységére.[6]
Munkái
Országgyűlési beszéde 1861. máj. 27. Pest, 1861 (Tisza László és Madách Imre beszédeivel együtt)
.png)
