Steinmetz István 29 éves evangélikus MÁV-mérnök és a 34 éves izraelita Steiner Ilona gyermekeként született, a szülők megegyezése alapján a gyermek az apja vallását követte. Édesapja magas beosztású állami tisztviselőként dolgozott, majd a kommünbe került, később pedig együttműködött a Pécset megszálló szerbekkel. Amikor a szerb csapatok kivonultak, a családnak menekülnie kellett. Előbb Németországba, 1921-ben Argentínába, majd 1932-ben pedig a Szovjetunióba vándoroltak ki. Steinmetz Miklós ennek köszönthetően megtanulta a spanyol, a német majd pedig az orosz nyelvet, a Szovjetunióban pedig bekapcsolódott a Komszomol munkájába.
1936 és 1938 között „önkéntesként” harcolt a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, a nemzetiek győzelmét követően rövid időn belül kényszerlakhelyre internálták. Ezután a második világháborúban immár valóban önkéntes tisztként szolgált a szovjet hadseregben, Malinovszkij 2. ukrán frontjához osztották be. 1944 decemberében került Gyömrőre a 317. lövészhadosztály politikai tisztjeként.[4]
Halála
A II. ukrán hadseregcsoport megadásra szólította fel a körülzárt német csapatokat, hogy Budapest lakosságát megkímélje. Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsall az ultimátummal két századosát, Budán Ilja Afanaszjevics Osztapenko kapitányt, Pesten pedig Steinmetz kapitányt küldte el hadikövetként a német csapatok parancsnokságára, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS tábornokhoz, a német csapatok főparancsnokához.[5]
N. A. Nyecseporuk,[6] a 66. gárda-lövész-hadosztály helyettes törzs-főnöke volt, aki Steinmetz útjának megszervezéséért felelt. Nyecseporuk alezredes emlékezése szerint, amikor elindultak: „Steinmetz a gépkocsi mellett állt, én pedig felderítőimmel jól megerősítettem a két nagy fehér zászlót, az egyiket hátul, a másikat elől, a kocsi porvédő üvegénél.”[7][8] Steinmetz 1944. december 29-én Vecsés felől, három társával együtt egy fehér zászlós gépjárművel indult a németekhez. Literáti-Loótz Gyula, egy magyar páncéltörő ágyús század parancsnoka szemtanúként azt látta és tanúsította, hogy Pestszentlőrinc főterén a szovjet dzsip aknára futott a sakktáblaszerűen elhelyezett robbanószerkezetek egyikén, a védők ugyanis ezzel a módszerrel akarták lelassítani támadásba lendült szovjet harckocsikat. A robbanás következtében a botra erősített fehér zászló nagy ívben repült át a téren és komoly tűzpárbaj keletkezett. Steinmetz halálát a robbanás okozta, a boncolás során a testéből több repeszdarabot és két géppuskalövedéket távolítottak el.[2][7][9]
A mítoszteremtés is megindult: az Új magyar lexikonban , a Magyar életrajzi lexikonban és az Utcák, terek, emberek (1973) című kiadványban is az olvasható, hogy a németek nyitottak rájuk tüzet és a fehér zászlóval közeledő Steinmetzet és három társát meggyilkolták.[10] Ugyanez az állítás olvasható („előre megfontoltan aljas módon ölték meg a szovjet parlamentereket Budapest körzetében”) Mayer Mária tanulmányában is.[11]
Emlékezete
Magyar kapcsolatainak köszönhetően nem jeltelen tömegsírba helyezték, hanem először Ecseren, később pedig Gyömrőn temették el. Harmadik alkalommal 1946-ban a vecsési útelágazásnál a Mikus Sándor alkotta szobor alá helyezték „örök” nyugalomra. Az emlékművet 1948. december 29-én avatták fel.[12][13] Az eredetileg kétalakos emlékművet az 1956-os forradalom idején felrobbantották.[14][15] A forradalom után Mikus Sándor újraalkotta, de már csak egy egyalakos változat készült.[16][17]Az 1989-es rendszerváltást követően ismét eltávolították a szobrot, és Steinmetz földi maradványait a temetkezési intézetbe vitték. A negyedszeri temetéshez hozzájárult a szovjet követség, és az antropológiai vizsgálat során arra is fény derült, hogy a csontvázon elsődleges sérülés nem volt található. Így megállapították, hogy a kapitány halálát sem löveg-, sem pedig géppuskatűz, hanem a légnyomás okozhatta.
Pécsi szülőházának falán 1975 óta egy bronz fali kisplasztika őrzi emlékét, amelynek felirata: „E házban született Steinmetz Miklós kapitány, parlamenter. Életét áldozta hazánk felszabadulásáért.”[18]
Ecseren egy utca viseli a nevét. (Steinmetz Kapitány utca)[19]
Képek
Az eredeti, kétalakos emlékművet 1948 december 29-én, a haláleset negyedik évfordulóján avatták fel[20]
Nyikolaj Sztyepanovics Steinmetz szovjet parlamenter emlékműve Budapest és Vecsés határán (1960)[21]
A Steinmetz szobor 1974-ben Vecsés határában, Mikus Sándor alkotása, 1958
![Az eredeti, kétalakos emlékművet 1948 december 29-én, a haláleset negyedik évfordulóján avatták fel[20]](F%C3%A1jl:Steinmetz_kapit%C3%A1ny_vecs%C3%A9si_eml%C3%A9km%C5%B1ve_1946.jpg)
![Nyikolaj Sztyepanovics Steinmetz szovjet parlamenter emlékműve Budapest és Vecsés határán (1960)[21]](F%C3%A1jl:Budapest_1960,_XVIII.,_%C3%9Cll%C5%91i_%C3%BAt_(V%C3%B6r%C3%B6s_Hadsereg_%C3%BAtja)_-_fortepan_80089.jpg)
,_Memento_Park.JPG)
![Sirja Budapesten, a Fiumei Úti Sírkert szovjet katonai parcellájában[22]](F%C3%A1jl:Steinmetz1.jpg)
