Stahleckeriidae a Synapsidák (emlősszerűek) osztályába, a Therapsida rendbe, a Dicynodonta alrendágba, és a Kannemeyeriformes kládba tartozó növényevők fosszilis családja. A család tagjai a kora-késő triász időszak során szinte az egész Földön megtalálhatóak voltak, fosszíliáikat előkerültek Európából, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is. A Stalecheridák nagy, a disznótól az ázsia elefánt méretéig terjedő állatok voltak. Ezen állatok főleg a kora és középső triász során domináltak, diverzitásuk csökkenését valószínűleg a korszak során megjelent sikeresebb vetélytársak, mint például a Rhyncosauria hüllők, vagy a TravesodontidaeCynodonták szoríthatták őket ki. A nagy Sauropodomorpha dinoszauruszok megjelenéséig viszont ők képviselték az ökoszisztémáikban a nagy növényevők szerepét. Sokáig azt gyanították, hogy a késő triász során, úgy 220-215 millió évvel ezelőtt, az "utolsó" nemzetségük a Placerias kipusztulása után, a család, és maga a Dicynodonta alrendág is kihalt, de a Lengyelországban felfedezett és 2019-ban leírt, Lisowicia (mely akkorára nőtt, mint egy ázsiai elefánt, és egyben a legnagyobb ismert Dicynodonta is volt), a rhaeti korszakig sikeresen fenmaradt.[1]
