A Stabilimento Tecnico Triestino (röviden: STT) egy Triesztben működő hajógyártó magánvállalat volt a 19. század közepétől egészen 1984-ig. Aranykorát a dualizmus alatt élte, amikor is a Monarchia legfontosabb hajógyáraként működött.

Az első világháborút követően Trieszt olasz fennhatóság alá került, ekkortól kezdve olasz megrendelésre készültek hajók. 1929-ben az STT egybeolvadt a Cantiere Navale Triestino vállalattal, így született meg a Cantieri Riuniti dell’ Adriatico (magyarul: Egyesült Adriai Hajógyárak) vagy röviden CRDA, amely 1984-ben lett a Fincartieri-csoport része.

A gyár eredetének legkorábbra visszavezethető időpontja 1838, amikor is Giuseppe Tonello megalapította saját hajógyárát. A kis gyár gyorsan fejlődött, és 1857-ben egybeolvadt helyi tengerészeti hajtóműveket gyártó céggel. Ekkor alapult meg az STT.

A cég vált az Osztrák Császárság, majd az Osztrák–Magyar Monarchia legfontosabb hajógyárává, itt gyártották a legfontosabb hadihajókat, ám ezzel párhuzamosan rengeteg kereskedelmi hajó is itt készült el. Nagy számban bocsátott a gyár vízre vasvértes hajókat, cirkálókat, fregattokat és korvetteket az 1860-as évektől kezdődően. 1884 és 1914 között a Monarchia valaha épült 16 csatahajójából 13 itt készült el. Többek között az STT-ben gyártották a Monarchia zászlóshajóját, az SMS Viribus Unitis csatahajót is.

1909-ben Rudolf Montecuccoli - a Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoka - nyomására az STT és a Škoda együtt kezdte el fejleszteni a Monarchia első dreadnought csatahajóit, annak ellenére, hogy a kormányzat ekkor még nem szavazta meg azok megépítését. Azonban a tengernagy félt, hogy a Monarchia nagyban lemarad a haditengerészeti versengésben az olaszok és a franciák mögött.

Olaszország hadba lépését követően a gyár nevét megváltoztatták Austriawerft-re, mivel az eredeti név olaszul volt. A gyárnak még két csatahajót kellett volna gyártania az Ersatz Monarch-osztályból, azonban erre már nem került sor, részben azért, mert az olasz szakemberek elhagyták a gyárat.

A Monarchia széthullását követően Trieszt olasz kézre került, ekkor a cég nevét restaurálták Stabilimento Tecnico Triestino-ra. Az 1920-as években két jelentősebb hajó készült a gyár égisze alatt, az egyik az SS Conte Grande luxus óceánjáró, a másik pedig az Olasz Királyság Trento-osztályú nehéz cirkálója, a Trieste volt.

Az STT 1929-ben egybeolvadt a Monfalcone székhelyű Cantieri Navale Triestino gyárral, hogy így megalapítsák a Cantieri Riuniti dell’ Adriatico gyárat, melynek STT része, a CRDA Trieste nevet kapta. A gyár a két világháború közötti időszakban egy sor könnyű és nehéz cirkálót, valamint 27 tengeralattjárót gyártott a Regia Marina számára. Ugyancsak itt készült el 1932-ben az SS Conte di Savoia óceánjáró is.

A második világháborúban a CRDA Trieste két csatahajót gyártott az olasz flotta részére, név szerint: a Vittorio Veneto-t és a Roma-t. A gyár átvészelte a háború utáni zűrös időszakot, egy sor civil hajót gyártott, valamint ritkábban haditengerészeti járműveket is. 1984-ben végül a Fincantieri-csoport felvásárolta a CRDA-t.

• Capital ships of the Austro-Hungarian Navy, Historical Handbook of World Navies website.
• Ships built by Stabilimento Tecnico Triestino, Naval History Flixco website.
• Chesneau, Koleśnik & Campbell (1979): Conway's All the World's Fighting Ships, 1860–1905, Conway, ISBN 0-85177-133-5, pp. 267–277. Extract.
• Winklareth, Robert J. (2000): Naval Shipbuilders of the World – From the Age of Sail to the Present Day, Chatham Publishing, ISBN 1-86176-121-X, pp. 292–293.
• Preston, Anthony (2002): The World's Worst Warships, Conway Publishing, ISBN 0-85177-754-6, p. 65.
• Vego, Milan N. (1996): Austro-Hungarian Naval Policy, 1904–14, Taylor & Francis, ISBN 0-7146-4209-6, p. 30.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Stabilimento Tecnico Triestino című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.