Somebody to Love (Queen-dal)

Queen
Somebody to Love
kislemez a(z) A Day at the Races albumról
B-oldalWhite Man
Megjelent1976. november 12. (Európa)
1976. december 10. (Amerika)
Formátum7", 12', CD, kazetta
Felvételek1976. július–november
The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia
StílusRock
Nyelvangol
Hossz4:56
KiadóEMI, Elektra
SzerzőFreddie Mercury
ProducerQueen
Queen-kronológia
You’re My Best Friend
(1976)		Somebody to Love
(1976)		Tie Your Mother Down
(1977)
Az A Day at the Races album dalai
Első oldal
  1. Tie Your Mother Down
  2. You Take My Breath Away
  3. Long Away
  4. The Millionaire Waltz
  5. You and I
Második oldal
  2. Somebody to Love
  3. White Man
  4. Good Old-Fashioned Lover Boy
  5. Drowse
  6. Teo Torriatte (Let Us Cling Together)
Hangminta
Somebody to Love
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

A Somebody to Love a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1976-os A Day at the Races stúdióalbumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, aki többek között a gospel és soulzenét is kedvelte, és egyik példaképe, Aretha Franklin inspirálta erre a dalra.

Nagymértékben épít Mercury, valamint Roger Taylor dobos és Brian May gitáros énekesi tudására, hármójuk kórusát annyiszor felülvételezték, hogy a végeredmény úgy hangzott, mintha egy száztagú kórus énekelte volna. Bizonyos tekintetben viszont másfajta megközelítést igényelt, mint az ugyancsak ének központú „Bohemian Rhapsody”: „ugyanaz a három ember énekel a nagy kórusrésznél, de azt hiszem, itt más volt a technikai megközelítés [mint a »Bohemian Rhapsody«-nál], mert gospelszerű benne az ének – eltér attól, amiket általában csinálni szoktunk. […] Szerettem volna egy ilyen Aretha Franklin-stílusú számot is. Megihletett a gospel-hangzás, amely a korai lemezein hallható. Úgy tűnik, mintha ugyanazokat a harmóniákat használnám, de más tartományban szólalnak meg.”[1]

Denise Sullivan, az AllMusic kritikusa szerint „Mercury írt egy lélekkereső számot, amelyben megkérdőjelezi Isten szerepét egy szerelem nélküli életben, és így ez a nagyon személyes kijelentés egyszerre univerzális jelentőségű lett.”[2] Más értelmezés szerint amikor Mercury a szabadságvágyról énekel, akkor valójában azon vágyát fejezi ki, hogy nem akarja többé titkolni a biszexualitását.[3] A dalban Mercury zongorázik.[2]

A megjelenését megelőző történet nagyban hasonlított a „Bohemian Rhapsody” esetére: Mercury és Taylor odaadták egy felvételét Kenny Everett rádiós műsorvezetőnek, aki lejátszotta a rádióban, mire a hallgatók tömegével telefonáltak be, hol lehet megszerezni a dalt.[4] 1976. november 12-én kislemezen is megjelent, a második helyet érte el Angliában, a tizenharmadikat Amerikában. A videóklipjét Bruce Gowers rendezte, egyrészt a stúdióban, felvétel közben filmezte az együttest, másrészt koncertfelvételekből állította össze a klipet.[5]

Nick Kent az NME-től kissé cinikusan írta róla: „Mercury és az ő kis csapata turbékolgat és trillázgat azokkal a rájuk annyira jellemző sterilen precíz harmóniákkal… Egyébként a „Somebody to Love” kislemez viszonylag enyhe példája ennek. És igen, szörnyen művészi és aprólékosan kivitelezett dal[…] Figyelembe véve, hogy mi más van még ezen a lemezen, valójában egészen elfogadható.”[6] A The Washington Post kiemelte, milyen ügyesen tudják többek közt ebben a dalban is kihasználni a stúdió nyújtotta lehetőségeket.[7] 2002-ben Jim DeRogatis a Chicago Sun-Times hasábjain erősen dicsérte: „talán a Queen valaha volt legszebb dala, tökéletes egyensúlyt talál a szépség, a grandiózusság és az érzelmek között, anélkül, hogy szükségtelenül csöpögőssé válna.”[8] 2011-ben David Cavanagh az Uncutban úgy vélte, „a Queen kislemezek elvesztették akkorra a keménységüket – a »Somebody to Love« egy könnyed kabaréban is elment volna.”[9]

1977 és 1985 között rendszeresen játszották a koncerteken, bár az 1980-as The Game Tour és az 1982-es Hot Space Tour során csak ritkán játszották, a koncerteknek csak közel ötödén. Felkerült a 2004-es Queen on Fire – Live at the Bowl koncertalbumra és koncertfilmre, valamint a 2007-es Queen Rock Montreal DVD-re. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten George Michael adta elő a Londoni Közösségi Gospelkórus kíséretével. Az előadás nagy sikert aratott, többen a koncert legjobbjának tartották, hatására még az is felmerült, hogy a nemrég elhunyt Mercury után Michael lesz az együttes új énekese.[5][10] Ez utóbbi változat 1993. április 19-én a Five Live középlemezen húzódalként jelent meg. A kiadvány az első helyet érte el Angliában, a harmincadikat Amerikában,[11] és több mint egymillió font bevételt hozott a Mercury Phoenix Trustnek.[12]

Közreműködők

Hangszerek:

  • Freddie Mercury: zongora
  • Brian May: elektromos gitár
  • John Deacon: basszusgitár
  • Roger Taylor: dob

Kiadás és helyezések

Helyezések

Év Ország Helyezés
1976 Brit kislemezlista[13] 2
1976 Amerika Billboard Hot 100[14] 16
1976 Belgium Ultratop[15] 2
1976 Francia kislemezlista[16] 57
1976 Holland kislemezlista[15] 1
1976 Ír slágerlista[17] 6
1976 Német kislemezlista[15] 21

7" kislemez (EMI 2565, Anglia/Elektra E-45362, Amerika)

  1. Somebody to Love – 4:53
  2. White Man – 4:59

3" CD (Parlophone QUECD4, Anglia)

  1. Somebody to Love – 4:53
  2. White Man – 4:59
  3. Tie Your Mother Down – 3:45

Jegyzetek

  1. ↑ Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus, 79. o. (2009). ISBN 978-963-266-046-2 
  2. ↑ a b Sullivan, Denise: Queen: Somebody to Love. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  3. ↑ McLeod, Ken. We Are the Champions: The Politics of Sports and Popular Music. Ashgate, 123. o. (2011). ISBN 978-1409408642 
  4. ↑ Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion, 102. o. (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
  5. ↑ a b Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 251. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
  6. ↑ Kent, Nick (1976. december). „Funny really”. NME. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.) 
  7. ↑ (1977. február 7.) „Queen's Deja Vu 'At the Races'”. The Washington Post. 
  8. ↑ DeRogatis, Jim (2002. július). „The Great Albums: Queen, A Day at the Races, A Night at the Opera”. Chicago Sun-Times. 
  9. ↑ David Cavanagh: Album review: Queen - The first five albums. uncut.net (angolul) (2011) (Hozzáférés: 2013. április 26.) arch
  10. ↑ Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 365. o. (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
  11. ↑ Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 252. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
  12. ↑ Jenkins, Jim; Smith, Jacky; Davis, Andy; Symes, Phil (2000). The Platinum Collection (CD füzet). Queen. Parlophone. 7. o.
  13. ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  14. ↑ Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  15. ↑ a b c Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  16. ↑ Tous les Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 25.) arch
  17. ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)

További információk