A Headlong a harmadik dal a brit Queen rockegyüttes 1991-es Innuendo albumáról. Az üteme 4/4-es, D dúrban íródott, és gyors, percenként 144-es a ritmusa.[1] May a gitárjának alsó húrját egy teljes hanggal lejjebb hangolta (Drop D hangolás), így a gitárhangzás keményebb lett, a négyes és hatos húrokon basszushangokat tudott játszani, az első húrokon pedig akkordokat.[2] Bár eredetileg Queen szerzeménynek jelölték, valójában Brian May gitárostól származott az ötlete, aki az Innuendo album Montreux-i felvételeivel párhuzamosan a saját szólódalain is dolgozott. A „Headlong”-ot is a szólólemezére szánta, de az együttes többi tagjának nagyon megtetszett. Mikor May egy alkalommal meghallotta, hogy Freddie Mercury énekli a stúdióban, úgy döntött, hogy „feláldozza” a dalt az együttes számára.[3] Később éppen Mercuryval össze is vesztek a dallal kapcsolatban, mert May túl rockosra akarta venni, teletűzdelve gitárszólókkal, ami Mercurynak nem tetszett. May kompromisszumos megoldásként kénytelen volt visszafogni a gitárszólók számát.[4]
Kislemezként először 1991. január 14-én Amerikában jelent meg, ahol az együttes kiadási jogait éppen akkor felvásároló Hollywood Records túl rizikósnak tartotta az „Innuendo”-t kiadni kislemezen, annak hossza s bonyolult szerkezete miatt, és úgy vélték, hogy a „Headlong” jobban be tud törni az AOR piacra.[5] Ennek ellenére a dal nem aratott számottevő sikert, bár meglepetésre a harmadik helyet érte el a Billboard Mainstream Rock Tracks slágerlistán. Az év május 13-án Angliában is megjelent, és a tizennegyedik helyet érte el a slágerlistán.[3] Az itteni kiadáson az együttes egy 1972-ben felvett, de azóta a fiók mélyén heverő száma, a „Mad the Swine” került a B oldalra. A rajongók értékelték a gesztust, a B oldalas dal majdnem akkora figyelmet kapott, mint a „Headlong”.[6]
A kritikusok többsége főleg a nyerssége és keménysége miatt kedvelte. A Los Angeles Times kritikusa szerint „a Queen nem felejtette el a rockot – a dallamos »Headlong« a címéhez méltóan olyan, mint egy ZZ Top electro-boogie”,[7] míg a Q azt írta: „Miután végzett a könnyedebb dalokkal, Mercury Heavy Metal Emberré változik. A lendületes »Headlong« úgy támad előre, mintha ez lenne az utolsó dal, amelyet a Queen felvett. Mercury Ian Gillan-stílusa bámulatosan meggyőző.”[8] Az Entertainment Weekly kevésbé volt elragadtatva, a „Keep Yourself Alive” halvány utánzatának tartotta.[9]
A dal klipjét az osztrák DoRo rendezőpáros készítette, 1990. november 23-án vették fel a londoni Metropolis stúdióban. Már jó ideje ez volt az első klip, amelyen valóban szerepeltek, mindenféle smink nélkül, és láthatóvá vált, mennyit is öregedtek az évek alatt, hisz már mindannyian betöltötték a negyvenedik életévüket.[10] Mercury energikusnak és boldognak tűnt a klipben, nem látszódott rajta különösebben a betegsége.[11]
Közreműködők
- Ének: Freddie Mercury
- Háttérvokál: Queen
Hangszerek:
Kiadás és helyezések
Helyezések
|
7" kislemez (Parlophone QUEEN 18, Anglia)
- Headlong – 4:38
- All God’s People – 4:19
12" kislemez (Parlophone 12 QUEEN 18, Anglia) / CD (Parlophone CD QUEEN 18, Anglia)
- Headlong – 4:38
- All God’s People – 4:19
- Mad the Swine – 3:19
5" CD (Hollywood PRCD 8262 2, Amerika)
- Headlong (szerkesztett) – 3:47
- Headlong – 4:38
- Under Pressure – 4:02
|
|
Jegyzetek
- ↑ Digital Sheet Music – Queen Headlong. musicnotes.com. (angolul) EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ Visconti, Ciro (2005. november). „Lessons - Tip of Your Fingers: Queen - Fat Bottomed Girls”. Guitar World (Brazília).
- ↑ a b Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 164. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8
- ↑ Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus, 216. o. (2010). ISBN 978-963-266-182-7
- ↑ The Making of Innuendo with Bob Coburn. Rockline. 1991. február 4. (angol nyelven) Hozzáférés: 2010. augusztus 15.
- ↑ Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion, 242. o. (1992). ISBN 0-7868-8003-1
- ↑ Boehm, Mike (1991. február 3.). „Queen: "Innuendo"”. Los Angeles Times.
- ↑ Aizlewood, John (1991. március). „Bonkers”. Q. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
- ↑ Farber, Jim (1991. február 15.). „Innuendo”. Entertainment Weekly (53). [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
- ↑ Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 352. o. (2010). ISBN 978-1-84513-597-3
- ↑ Freestone, Peter – Evans, David. Freddie Mercury. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 113. o. (2006). ISBN 963-8-70071-8
- ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
- ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
Külső hivatkozások
|
---|
|
Kapcsolódó személyek | |
---|
Menedzsment | |
---|
Stúdióalbumok | |
---|
Koncertalbumok | |
---|
Válogatások | |
---|
Díszdobozos kiadványok | |
---|
Középlemezek | |
---|
Videók | |
---|
Kislemezek | 1970–1979 | |
---|
1980–1989 | |
---|
1991–1998 | |
---|
|
---|
Koncertturnék | |
---|
Könyvek | |
---|
Kapcsolódó cikkek | |
---|
Kapcsolódó előadók | |
---|
|