1934-től az UTE(Újpesti Torna Egylet), 1940-től a WMTK(Weisz Manfréd Vállalatok Testedző Köre), 1946-tól a Mezőkémia, majd 1950-től a Kőbányai Lombik asztaliteniszezője volt. 1937 és 1950 között összesen hetvennégy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A világbajnokságokon tizenkét érmet szerzett. Kiemelkedő eredményei többségét csapatban és párosban érte el, de egyéniben is nyert egy ezüst- és egy bronzérmet. Az 1938-ban Londonban világbajnoki címet nyert magyar csapatból ő volt az egyedüli, aki pályafutását a világháború után is a magyar válogatottban folytatta. Az aktív sportolást 1953-ban fejezte be.