A versenyszerű asztaliteniszezést 1943-ban kezdte. Számos egyesületben versenyzett,[2] 1945-ben a Duna SC sportolójaként került be a magyar válogatottba. Kiemelkedő eredményeit a magyar csapat tagjaként, illetve – többségében Sidó Ferenccel – párosban érte el. A világbajnokságokon összesen tizennégy érmet szerzett. Legjobb egyéni eredménye az 1952-ben, Bombayban elért második helyezés. 1956-ban külföldre távozott és a németAschaffenburg játékosa lett. 1957-ben felhagyott a versenyszerű asztaliteniszezéssel és Svédországban telepedett le. 1970-ben történt nyugalomba vonulásáig Stockholmban nyomdászként tevékenykedett.
↑1943-tól a Fodrászok, 1945-től a Duna SC, 1947-től a Hutter, 1948-tól az Elida SC, 1949-től a KASE, 1951-től a Budapesti Dózsa, 1953-tól a Budapesti Lendület, 1954-től a Budapesti Petőfi, 1955-től a Budapesti Bástya, 1956-tól a német Aschaffenburg játékosa volt.
↑Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
↑Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
↑Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. május 28.)
Források
Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3