A sisakos goge az Ázsia déli részén széles körben elterjedt barázdás szarvascsőrű vagy más néven goge(Rhyticeros undulatus) közeli rokon faja, azt helyettesíti Celebesz szigetén, ahol a goge már nem él.
Celebesz mellett néhány közel kisebb szigeten, így Buton, Lembeh, Togian és Muna szigetén is előfordul.
Síkvidéki és alacsonyan fekvő hegyi esőerdők lakója.
A madár Indonézia Dél-Sulawesi tartományának nemzeti madara.
Alfajai
Aceros cassidix cassidix
Aceros cassidix brevirostris
Megjelenése
A sisakos goge nagy méretű szarvascsőrű faj és egyike a legszínesebb nagy testű szarvascsőrű fajoknak Ázsiában.
A kifejlett hím tollazata a testén és a szárnyán fekete, feje és nyaka krémszínű, torokzacskója kék, szeme körül egy csupasz világoskék színű bőrfelület látható. Csőre élénk sárga, a tövénél vörössel csíkozott. Csőrén nagy méretű, élénk piros színű szaruképlet látható. Hosszú farka fehér.
A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója élénk kék színű. Szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható.
Csőre hasonló, mint a hímé, csak a csőrön látható szaruképlet sárga.
Életmódja
Táplálékát főként gyümölcsök, fügék alkotják. A sisakos goge az egyik leginkább gyümölcsevő faj az ázsiai szarvascsőrűek közül.
Szaporodása
Fészkelés céljából magas (18-30 méteres) esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Knobbed Hornbill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Novum állatvilág enciklopédiaV.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
.jpg)
_San_Diego_Zoo-8.jpg)
