Gyermekkorától rajzolt, festegetett, de nagybátyja, Siménfalvi Tihamér tábornok, a Székely Hadosztály egykori vezérkari főnöke illetve szűkebb családja nyomására katonai pályára kellett lépnie. Először a Soproni Hadapródiskola, majd a Ludovika Akadémia hallgatója volt.
Az akadémián szobrászkodása miatt keveredett konfliktusba a tanári karral, akik katonatiszthez méltatlannak tekintették a művészetek gyakorlását. Sigmond azonban vitába szállt velük, s emiatt a tisztikar megsértése vádjával fegyelmi eljárás indult ellene. Végül nem távolították el, de az akadémiát – évfolyamában egyedül – hadnagy helyett csupán zászlós rendfokozattal fejezte be 1940. július 20-án.
Részt vett az erdélyi majd a bácskai bevonulásban. Végül 1942 őszén az orosz frontra helyezték.
A Don-kanyarban teljesített szolgálatot már hadnagyként századparancsnoki beosztásban. Azonban néhány hónapnyi frontszolgálat után súlyosan megbetegedett és kórházba került, ezért a szovjet támadás már nem a doni fronton érte.
Mint a Don-kanyart megjárt egykori hivatásos katonatiszt életéről, frontélményeiről részletesen beszámolt Sára SándorKrónika – A 2. magyar hadsereg a Donnál című dokumentumfilm sorozatának 13., Harcelőőrs című részében.
A háború után Szekszárdra költözött, és szobrok restaurálásából élt.
