William Shakespeare síremléke (angolul:Shakespeare funerary monument) az író szülővárosában, a warwickshire-i Stratford-upon-Avonban, a Szentháromság-templomban (Holy Trinity Church) áll. Ebben a templomban keresztelték meg Shakespeare-t 1564-ben, és ennek szentélyében temették el őt 1616-ban.[1]
Leírása
A homokkőből faragott emlékmű a szentély északi falán található. Felállításának pontos időpontja nem ismert, 1623 előtt történt. Ebben az évben jelent meg Shakespeare műveinek Első Fóliója, ennek előszava, Leonard Digges költeménye már említi a „stratfordi emlékművet”. A vésett felirat elemezése és a kortársak levelezésének vizsgálata alapján valószínű, hogy a szerző az emlékművet 1618 után láthatta, annak a keletkezése e két időpont közé tehető.[2]
Hagyományosan[3]Gerard Johnson szobrász művének tartják. Lena Cowen Orlin Shakespeare-kutató szerint valószínűbb, hogy Gerard bátyja, Nicholas Johnson készíthette még Shakespeare életében. [4]
A fél-alakos emlékmű Shakespeare-t szemből ábrázolja, egyik kezét kezében valódi lúdtollat tart, másik keze egy papírlapon nyugszik. Ez az ábrázolási mód a 17. század első felében igen divatos volt, tudósok, tanárok és más „tanult” személyek emlékművein.[5][6]
Az emlékmű felső részén Shakespeare címerpajzsa látható, két allegorikus figura (puttó) kíséretében, egyikük a Munkát, a másik Pihenést (Elmúlást) jelképezi.[7] A címer tartó oszlopai csiszolt fekete márványból vannak, a puttók homokkőből. Az architráv és a fríz eredetileg vörös erezetű alabástromból volt, 1749-ben márványra cserélték.[8] A művet többször javították, 1748–49-ben restaurálták.
„IVDICIO PYLIVM, GENIO SOCRATEM, ARTE MARONEM,
TERRA TEGIT, POPVLVS MÆRET, OLYMPVS HABET”
„Ítéletei, mint ama Püloszié, géniusza, mint Szókratészé; művészete, mint Maróé”. „A föld betakarja őt, az emberek gyászolják őt, Olümposz befogadta őt.”
A kétsoros latin szöveg első sora az elhunyt Shakespeare-t magasztalja: utal Nesztórra, Pülosz bölcsen ítélkező királyára; a nagy Szókratész filozófusra; és Vergilius költő-íróra, akinek utóneve (cogmome) „Maro” volt. A második sor az Olümposz hegyére, az ógörög istenek lakóhelyére utal.
A régi angol nyelven írt, hatsoros költemény (3–8. sorok):
„ STAY PASSENGER, WHY GOEST THOV BY SO FAST,
READ IF THOV CANST, WHOM ENVIOVS DEATH HATH PLAST
WITH IN THIS MONVMENT SHAKSPEARE: WITH WHOME,
QVICK NATVRE DIDE: WHOSE NAME, DOTH DECK YS TOMBE,
FAR MORE, THEN COST: SIEH ALL, YT HE HATH WRITT,
LEAVES LIVING ART, BVT PAGE, TO SERVE HIS WITT.”
„ Stay Passenger, why goest thou by so fast?
Read if thou canst, whom envious Death hath plast
Within this monument Shakspeare: with whom
Quick nature died: whose name doth deck this tomb
Far more than cost: sith [since] all that he hath writ
Leaves living art, but page to serve his wit.”
Magyar nyelven
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Legalul, kisebb betűkkel, rövidített latin nyelvű eligazítás:[7]
„ OBIIT AŃO DOI 1616
ÆTATIS٠53 DIE 23 APR.”
„Meghalt az Úr 1616-ik esztendejében, 53-ik életévében, április hó 23-án.”
Stanley Wells Shakespeare-kutató szerint a hatsoros angol szöveg stílusa arra utal, hogy azt eredetileg egy szabadban felállítandó síremlékhez írhatták, mely az előtte elhaladó idegen vándorok, járókelők figyelmét akarta megfogni.[10]
Története
Az emlékmű első nyilvános leírása és ábrázolása Sir William Dugdale régiségekről szóló művében jelent meg.[11] Az ebben található metszetet nagy biztonsággal Wenceslaus Hollar készítette, Dugdale 1649-es vázlatrajza alapján, Shakespeare unokájának, egyben utolsó élő leszármazottjának, Elizabeth Barnardnak támogatásával.[12]
Hollar metszetét sok későbbi metsző is másolta.[13]
1725-ben a Shakespeare-művek Alexander Pope-féle kiadásában megjelent az emlékmű egy igen pontosan elkészített metszete, George Vertue 1723-as rajzának mása.[13][14]
Az emlékművet in 1748–1749-ben. A költségek fedezésére Shakespeare-színielőadást szerveztek. Parson Joseph Greene stratfordi iskolaigazgató megegyezett John Ward színtársulatával, hogy 1746. szeptember 9-én a városházán előadják az Othellót, és a teljes jegybevételt az emlékmű javítására adományozzák. Ez volt az első, dokumentált Shakespeare-előadás Stratford-upon-Avonban.[15][16]
Az emlékmű festését többször javították. 1793-ben Edmond Malone Shakespeare-szakértő javaslatára a szobrot fehérre festették, a korban divatos neoklasszicista stílust követve. 1861-ben ezt a réteget eltávolították, és a szobrot korábbi színeire festették.[17]
1973-ban betörők leszedték a szobrot a helyéről. Értékes Shakespeare-kéziratokat kerestek, melyeket a pletykák szerint a síremlékbe (vagy Shakespeare sírjába) rejtettek. A szobor kisebb sérüléseket szenvedett, melyeket kijavítottak.[7] A szobor kezébe helyezett lúdtollat többször ellopták. Hagyománnyá vált, hogy a lúdtollat évente újra cserélik.
Képgaléria
Az emlékmű helyzete
Az emlékmű környezete, Shakespeare és feleségének sírja
↑Duncan-Jones, Katherine, and H. R. Woudhuysen, eds. (2007) Shakespeare's Poems London: Arden Shakespeare, Thomson Learning. ISBN 978-1-90343-687-5, pp. 438, 462.
↑Honan, Park. Shakespeare: A Life. Oxford University Press. 1998. pp. 402–03 ISBN 0-19-811792-2