PROFILPELAJAR.COM

Selyemcápa
	Selyemcápa Kuba vizeiben
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Osztály:	Porcos halak (Chondrichthyes);
Alosztály:	Cápák és ráják (Elasmobranchii);
Csoport:	Modern cápák (Neoselachii);
Öregrend:	Cápák (Selachimorpha);
Rend:	Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes);
Család:	Kékcápafélék (Carcharhinidae);
Nem:	Szirticápák (Carcharhinus); Blainville, 1816
Faj:	C. falciformis;
Tudományos név
	Carcharhinus falciformis; (J. P. Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
Szinonimák
	Aprionodon sitankaiensis Herre, 1934; Carcharhinus atrodorsus Deng, Xiong & Zhan, 1981; Carcharhinus falciformes (J. P. Müller & Henle, 1839); Carcharhinus floridanus Bigelow, Schroeder & Springer, 1943; Carcharhinus menisorrah (J. P. Müller & Henle, 1839); Carcharhinus menissorrah (J. P. Müller & Henle, 1839); Carcharias falciformis J. P. Müller & Henle, 1839; Carcharias falcipinnis Lowe, 1839; Carcharias menisorrah J. P. Müller & Henle, 1839; Carcharins menisorrah J. P. Müller & Henle, 1839; Carcharius falcipinnis Lowe, 1839; Carcharius menisorrah J. P. Müller & Henle, 1839; Eulamia malpeloensis Fowler, 1944; Eulamia menisorrah (J. P. Müller & Henle, 1839); Gymnorhinus pharaonis Hemprich & Ehrenberg, 1899; Prionodon tiburo (Poey, 1860); Squalus tiburo Poey, 1860;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Selyemcápa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemcápa témájú médiaállományokat és Selyemcápa témájú kategóriát.

A selyemcápa (Carcharhinus falciformis) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A selyemcápa a világ minden trópusi és melegebb mérsékelt övi vízében előfordul. A Nyugat-Atlanti-óceánban az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts államtól kezdve, a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Brazília déli részéig, valamint Uruguayig található meg. Ugyanez óceán keleti felén a selyemcápa Spanyolországtól és a Madeira-szigetektől egészen Angola északi részéig lelhető fel. A Szent Pál-szikláinál (St. Paul's Rocks), valamint a Zöld-foki Köztársaság vizeiben is élnek állományai. Az Indiai-óceánban az elterjedése északnyugaton a Vörös-tengertől, míg délnyugaton a Dél-afrikai Köztársaságbeli KwaZulu-Nataltól keletre Kínáig, Indonéziáig, Ausztráliáig és Új-Zélandig terjed. A Csendes-óceán szigeteinél s megtalálható, például Hawaiinál. Ebben az óceánban a legkeletibb állományok a mexikói Alsó-Kaliforniánál és Chile északi partmentén fordulnak elő.

Megjelenése

Ez a cápafaj általában 250 centiméter hosszú, de akár 350 centiméteresre is megnőhet. 202-228 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddigi legnehezebb kifogott példány 346 kilogrammot nyomott. Erős, hosszúkás testű, meglehetősen lekerekített orrú cápa. A szeme kerek, a szája ívelt. A fogak finoman fogazottak és háromszög alakúak, amelyek az alsó sorban keskenyebbek és hegyesebbek. Az első hátuszony közepes méretű, sarló alakú, lekerekített végű, és hátsó széle a has irányába ívelt. A második a farokúszóval szemben helyezkedik el. A melluszonyok hegyesek és hosszúak. Bőre selymes tapintású. A hátoldala a sötétszürke különböző árnyalata lehet, hasi része fehér.

Életmódja

Nyílt tengerekben él a felszíntől általában 500 méteres mélységig; de akár 4000 méter mélyre is lehatolhat, továbbá a korallzátonyokat is felkeresi. A 23-24 Celsius-fokos vizeket részesíti előnyben. A kontinentális selfek és a szigetek körüli vizek lakója. Magányosan él és gyors úszó; ha veszélyben van, agresszíven védelmezi magát. Néhol nagy vándorutakat tesz meg. Gyakran a tonhal rajokat követi. Legfőbb tápláléka a csontos halak, de ezek mellett kalmárokat, nautiluszokat és rákokat is fogyaszt. Az ember számára is veszélyes lehet.

Legfeljebb 25 évig él.

Szaporodása

Elevenszülő cápafaj; a pete szikzacskója méhlepényszerűen a nőstény szöveteihez kapcsolódik. Párosodáskor a cápák egymáshoz simulnak. Az eddigi megfigyelések szerint a nőstény minden évben szaporodik; bár ennél a szirticápafajnál nincsen meghatározott szaporodási időszak. Egy alomban 1-16 kölyökcápa lehet. A kis selyemcápa az alomnagyságtól függően, születésekor 55-87 centiméter között lehet.

Felhasználása

A selyemcápát ipari mértékben halásszák. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Bőre a bőriparban játszik szerepet. Az úszói az úgynevezett cápauszonylevesbe kerülnek bele. Májából májolaj készül.

Képek

Selyemcápa a Vörös-tengerben
és a Bahamáknál
Horogra akadva
és
kifogva
Fiatal példány
Rajz a selyemcápáról

Források

Angelo Mojetta: Víz alatti világ/Cápák
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 27.)
Carcharhinus falciformis (Müller & Henle, 1839) FishBase
Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.

További információk

EXTANT DENTITIONS: Cápanevek (angol)
Checklist of Living Sharks: Compagno, 2007
Hoyos-Padilla, E. M., Ceballos-Vázquez, B. P. & Galván-Magaña, F., 2012: Reproductive Biology of the Silky Shark Carcharhinus falciformis (Chondrichthyes: Carcharhinidae) off the west coast of Baja California Sur, Mexico. aqua, International Journal of Ichthyology, 18 (1): 15-24.
Müller, J. and Henle, F. G. J. 1838-41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Berlin. Plagiostomen i-xxii + 1-200.