A budapesti tudományegyetemen filozófiát és néprajzot tanult. 1952-től a Magyar Nemzet újságírója, majd kulturális rovatvezetője volt. 1956 nyarán a reformkommunistákhoz csatlakozott. Az 1956-os forradalom bukása után elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. 1956-tól szerkesztett folyóiratokat, hetilapokat (Magyar Híradó, Pannónia, Morgen). Az osztrák Pen Club alelnöke, majd 1988-tól elnöke volt.
Munkássága
Versantológiát szerkesztett jegyzetekkel (Röppenj szikra, Budapest, 1948). Tanulmánya jelent meg Művészet és hazafiság cimmel (1952). Első regénye: Die Türen schliessen sich németül jelent meg 1957-ben. Ettől kezdve minden írását, regényeit, elbeszéléseit, útirajzait, színműveit, esszéit német nyelven írta. Fordításában mutatta be a klagenfurti városi színház Madách Imre: Az ember tragédiája című színművét. Az 1960-as évektől több magyar regényt, novellát fordított németre: Csurka István, Moldova György novelláit, Krúdy Gyula regényeit, Mészöly Miklós: Az atléta halálát (1966); Illyés Gyula esszéjét: Charon ladikján (1975). Gondozta a Furche című hetilap kultúrrovatát. Önarcképvázlata Györffy Miklós fordításában megjelent magyarul (Kortárs, 1985. 12. sz.).
Művei
Die Türen schliessen sich (Bécs-München-Basel, 1957; angolul: Moment of Triumph, New York, 1958, The Doors are closing, London-Sydney-Melbourne-Weelington, 1958, hollandul: Baarn, 1958)
Fried István: Osztrák-magyar szerző közép-európai álma (Nagyvilág, 1991. 6. sz.).
Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte: Hubai László. 4. bővített, javított kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992; 5. bővített javított kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.