Fiatal példány; jól látszik a hagymája, szára, levelei és virága
A sárga nárcisz természetes előfordulási területe Nyugat-Európa, Spanyolországtól és PortugáliátólNémetországig, valamint északon Anglia és Wales. Manapság Olaszországban, Azerbajdzsánban és a Madeira-szigeteken is vannak vad állományai. Kedvelt dísznövény, és Európában egyéb helyekre is betelepítették. Vadon az erdőket, füves helyeket és a sziklás területeket kedveli. Az Egyesült Királyságban, állománya a 19. századtól egyre csökken; ez a mezőgazdaság terjedésének, az erdőirtásnak és a gyökerestül való begyűjtésének köszönhető. 1981-ben Németországban az év növényének választották meg és ekkor felhozták a figyelmet a veszélyeztetettségére. Angliában a legnagyobb sárga nárcisz állományok a North York Moors Nemzeti Parkban és a Dove folyó partján találhatók.
Más kontinensekre is betelepítették.
Alfajai
Több alfaja is létezik, de pontos számuk nem ismert, mivel a botanikusok nem értenek egyet az alfajok számában. Ezt megnehezíti a rengeteg termesztett változat is. Az alfajok közül a N. p. ssp. obvallaris-t néha külön fajnak tekintik, de ez valószínűleg egy termesztett változat, amely manapság vadon is nő Wales délnyugati részén.
A sárga nárcisz évelő növény, amely egy hagymából nő ki. A virág szirmai világos sárgák, közepén, sötétebb sárga tölcsér emelkedik ki. A hosszú és keskeny levelek kissé szürkés színűek és a szár tővéből nőnek ki.
Mint a legtöbb nárcisz, a sárga nárcisz is tartalmaz likorin nevű alkaloid mérget. Ez főleg a hagymában és a levelekben található.[2][3] Emiatt a növény nem fogyasztható.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Narcissus pseudonarcissus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
