Az általános iskolát és a gimnáziumot Késmárkon végezte, érettségi vizsgáját 1860-ban tette le. 1865-ben a sikeres tanári vizsgáját követően öt évig volt nevelő. 1870 és 1909 között az iglói gimnáziumban tanította a latin és német nyelveket, valamint a történelmet. Szerény és szelíd lelkű puritán embernek ismerték, aki az iglói társadalmi életben tevékenyen részt vett: az iglói evangélikus egyházközség presbitériumában, alelnöke volt a középiskolai tanáregyesület szepesi körének, valamint a Szepesi Tanítóegyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Fontos szerepet játszott a Szepesi Szeretetház megalapításában. 1875-től tagja volt a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) vezetőségének, majd 1878-tól az MKE Évkönyve szerkesztőbizottságának, utóbbi tisztet egészen haláláig betöltötte. Évekig volt az MKE Iglói osztályának alelnöke, feltárta és ismertette a Hernád áttörést. A poprádiKárpát Múzeum munkatársaként is tevékenykedett, gazdagította annak leltárát, s szerkesztette a Kárpát Egyesület évkönyveit.
